Péntek este bulizni voltam, hozzá kell tennem, hogy idén még talán nem éreztem magam ilyen jól. Csakhogy, valaki kinyitotta az övtatyimat és kiemelte a telefonomat. A telefonomat, amit Főiskolás létem elött néhány nappal vettem, ott volt velem minden zh-nál, minden vkb-nál, a legtöbb könnycseppnél és mosolynál, szóval látott mindent az elmúlt 4,5 évemben. És most, valaki elvette tőlem "őt". Maga a készülék már kopott, rozoga néha-néha megbízhatatlan volt, de szerettem még annak ellenére is, hogy néha-néha szídtam. Őrizte a titkokat és az emlékeket és őrzott néhány, számomra nagyon kedves sms-t és képet, amiket már soha többé nem fogok tudni elolvasni. És még mielött bárki hívná a mentőket, tisztában vagyok azzal, hogy egy tárgyról "beszélek" így.

Egész egyszerűen félelmetes, hogy az emberek és így én is mennyire kapaszkodnak az emlékeikbe... Rájöttem, hogy borzalmas idős ember leszek, ha leszek. Már most az emlékeimet féltem, pedig még az az időszak kellene hogy legyen, amikor gyűtjöm azokat az emlékeket és élményeket, amikre visszagondolva majd sok-sok év múlva visszagondolhatok. Szóval, nyomás emlékeket élményeket szerezni, mert ha mi nem szerezzük meg magunknak, akkor senkitől nem kapjuk meg csak úgy.

Ja, a tolvajoknak, akik a Zp-be dolgoznak csak azt üzenem, hogy SZÁRADJON LE A KEZÜK!

Be kell hogy valljam, hogy kb fél éve masszív on-line pókeres vagyok. Nincs számlám, ingyen játékokon indulok el és nyerek! :D Na, nem azt kell elképzelni, hogy totál megnyerem, de helyezett pozíció az úgy össze szokott jönni. Naponta úgy 2-10 cent, majd jól elvesztem :D Ugyanis amikor érzem a zsebembe a "pénzt" akkor rendes nő módjára felelőtlenül kezdem szórni, tehát benevezek pénzes asztalokra, ahol nem mindíg nyerek, ha meg nyerek akkor azt is elvesztem egy másik asztalnál :S Szóval, nagyon kell vigyázni, hogy aki on-line pókerre adja a fejét, az ne nyisson on-line számlát, mert el fog fogyni. Nekem nem fogy a pénzem (illetve, dehogy nem!, csak nem erre) de csak azért, mert elfelejtettem a jelszavamat. he-he-he

Egyébként nem ez volt ennek a topiknak a célja, hanem egy gondolat. Most ugye marhára menő lett ez a póker, főleg az On-line. (hangsúlyozom, az én csatlakozásom időpontja még a nagy kampány és Gyuri bácsi Tv2-es felbukkanása elöttre tehető) A tv-ben egymást érik az EverestPoker és a PokerStars reklámok. Ja, meg az Unibet és a Bwin, de ezeken nem játszom. Az ember, akinek van még némi pénze, de nincs túl sok, gondol egyet és nyit egy számlát, és játszik. Ezt onnan feltételezem, hogy rengeteg olyan játékos van a versenyeken, akiknek halvány gőzük nincs hogy mit csinálnak. Bár, ezt annyira nem is bánom, mert jól el lehet nyerni a zsetonjukat. (olyan lapokra teszik fel az összes zsetonjukat, amire józan ember nem tenné fel, csak ők) Soha nem volt ilyen könnyű szerencsejátékot játszani! Most pedig, hogy elég sok embernek tulajdonképpen a segge is kilóg a gatyájából, kézenfekvő  hogy eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne ha... Úgyhogy nagyon okos volt az, aki ezt most ennyire felfutatta és nagyon sajnálom, hogy nem én voltam az. Újfent nem.

Ja, igen! Várom azok jelentkezését, akik tudnak és szeretnek pókerezni (Hold'em-et inkább) és szeretnének póker összejövetelre menni, vagy szívesen látnának engem a sajátjukon. Ugyanis nagyon szeretném kipróbálni élőben, szemtől-szembe milyen is a póker. Egy kikötésem lenne, hogy egészben és élve szeretnék haza érni az összejövetel után.

Megtaláltam az egyik legjobb képregényt :D Lewis Hamilton és Jenson Button közötti elképzelhető beszélgetést. Csak Forma-1-ben jártasoknak!!!

Világ életemben a zene egyértelmű mozgatórugó. Időről-időre változik a stílus, az előadó, de ami fix, mindíg kiráz a hideg egy-egy koncertfelvételtől. Még akkoris, ha hallom, nemhogy látom és főleg ha még ott is lehetek!

Mostani legújabb kedvencem KidRock lett, és most ne kiabáljátok le a fejemet, azok a zenéi tetszenek, amelyikek inkább rockosak. Az egész az All Summer Long-al kezdődött még nyáron, azóta meg lassan kijelenthető a függőség:D Ezekben a zenékben olyan energia van, hogy az pont elég arra, hogy végig törjem magam csúcsidőben a legnagyobb tömegen is Budapesten! Most megtaláltam az egyik kedvenc koncertfelvételem videóját! MEnnyi ember! De hogy ez a Kid mekkora egy öntelt majom,... de most nem ez a lényeg, hanem a tömeg és a zene, ami mellesleg szeritnem jó!

Elég sokat böngészem az álláshirdetéseket, és ma olyat talátam, hogy azt hittem lepetézek! Komolyan. A Profession.hu -n leltem meg a következőt. A hirdetés szövege:

Élő, televíziós játékműsorokat Budapestről a világ 40 országába gyártó TV produkciós társaság keres csapatába - és most jön a lényeg!!!!

LÁTNOKOT, ASZTROLÓGUST, GYÓGYÍTÓT

Úgy látom magam elött az állásinterjút: bemegy az ember, aki ugye látnok. Már a váróterembe kezdődik a Casting. Van egy beépített ember, aki ártatlanul, ahogy lenni szokott végig kérdezi a többieket, hogy "na, hogy érzed, felvesznek?" aki azt válaszolja, hogy nem tudom, azt már be se hívják a belső szobába, mert az ugye nyilvánvalóan kamugép.Milyen látnok az, aki a saját jövőjét nem látja?!

Ami pedig különösen tetszik, azok a feladatok - naná hogy mindenki ismeri Gyurcsókot és a fűtőszálas pasit. Feladatok: Sorselemzés (kártyavetés, számmisztika, asztrológia és egyéb ezoterikus tevékenység végzése) televíziós képernyőn keresztül.

Gyógyítót tesztelgetik az állásinterjún, hogy hogyan gyógyít, mire az egyik interjúztató benyögi, hogy fáj a gyomra. Persze, a Gyógyítótól várják hogy tegyen vmit. Ha elkezd hókusz-pókuszolni, akkor tovább jutott a második körre, ha meg ül kukán akkor ennyi volt.

A slussz poén pedig, hogy még itt is kell a több éves tapasztalat! De hogy várják el, hogy legyen távgyógyítási tapasztalata bárkinek is, ha ilyen szememetet eddig csak a BpTv mert sugározni? Szóval ez is egy a sok szemét álláshirdetés közül. Pedig az elején még szimpatikus is volt. :) ja, aki eredetibe szeretné látni, amíg még fent van az oldalon, íme. ja, és ami most jutott eszembe, hogy nem elvárás az, hogy tudjon idegen nyelven jósolni, holott 40 országnak készítenek műsort! Akkor én ezt most nem értem.Szóval, gyógyítók, látnokok és jósok irány az ezo.tv !

Komolyan mit képzelnek ezek a FIA-sok?! - mellesleg, aki nem tudná, Ecclestone úr az a Forma-1 Atyaúristene és most a legkedvencebb technikai sportomról lesz szó. Szóval. Ha még nem tudná valaki, elvakult F-1 fan vagyok. De durván. (jó, még nem voltam kint futamon, de már érintettem ám a Hungaroring aszfaltcsíkját a lábam és a kezem) Szóval, ez az öregember és az FIAs haverjai kitalálták, hogy nem számít hogy idény közben ki hány pontot szerzett, az a lényeg, hogy ki hányszor áll a dobogó legfelső fokán. Ekkora barmot! Jó, mondjuk ha tavaly is ez lett volna a szabály, akkor az a szenya, aki most a címvédő, nem vigyorgott volna az utolsó kör utolsó 100 méterén megkaparintott 6. helyének és így a világbajnoki címének. Jó, mondjuk valahol megértem ám miért volt ez jó, de így meg fogják ölni a versenyt. Senkit nem fog érdekelni az, hogy ki hány pontot szerzett, mert a konstruktőrit tényleg csak a fanatikusak nézik. Akik eddig hátul voltak, azok most menthetetlenül mennek a lecsóba. Komolyan nyugdíjba kellene küldeni ezeket a bácsikat, mert szétverik ezt a szuper világbajnokságot. A másik fele meg az, hogy ha mondjuk lesz egy jobban megcsinált új kaszni aminek mondjuk még az aero csomagja meg mindene sikerült és nyernek néhányat gyorsan az elején akkor lehet h egy mákos lesz a világbajnok, akinek véletlenül jó lett a kocsija és hiába már a többiek erőfeszítése és a fejlesztés. Most komolyan azt az időszakot akarják vissza, mint 3-4 éve volt, hogy már a Magyar Nagydíjon, augusztusban világbajnokot avassunk? Na ne! Ja, meg ugye itt vannak a mindenféle újítások és követelmények, amik hatására instabilak és csúnyák lettek a kocsik. Komolyan olyan kicsi lett a hátsó légterelő, hogy arra még egy normális méretű reklám csíkot se lehet elhelyezni és csúnya is. Jó, majd megszokja a szemem, nem gáz.

Mellesleg, már csak 10et kell aludni és mindenki számára kezdődik!!!

Nagyobb balhé nélkül vészeltük át a legutóbbi Nemzeti Ünnepünket, olvasható több főcímben is. Így kell-e ennek lenni? Miért hír az, hogy nem volt balhé? Miért kell hogy törvényszerű legyen az, hogy holmi Budaházy és Toroczkai vezetésével egy-két maroknyi "hülyegyerek" - mert szerintem ezek a "nagyfiúk" akik kergetőznek, kidobósoznak és hergelik a rendőröket és a közvéleményt  - ezúttal nem tudott elég nagy balhét csinálni ahhoz, hogy eljárjanak ellenük a rendőrök, hogy utána jól be tudják őket perelni és felfújni az ügyet, hogy jogsértően jártak el ellenük és hogy bibis lettem, meg hogy igazoltattak brü-hü-hü. Hát hogy képzeli a rendőr azt, hogy igazoltat valakit?! Az agyam eldobom, mekkora jogsértés és igazságtalanság!

Ezek miatt az idióták miatt nem mennek el az emberek a sok-sok munkaórával begyakorolt és rengeteg pézzel megtámogatott rendezvényre, előadásra. E miatt a söpredék miatt nem engedik be az üdítős üvegeket, mert az bizony fegyver lehet. Ki örülne annak, ha kupán nyomná egy kólás palack? Senki! Mert gondoljunk bele, ezeknek nem szent semmi! Tavaly is, végig fújjolták és fütyülték a Múzeum elötti - megjegyzem egész jó műsort-, még akkoris, amikor a gyerek színészek beszéltek, akik tényleg, de tényleg nem tehetnek semmiről. Szóval, kedves felháborodott nép! NE a rendőrökre és a szigorú vizsgálatokra, ellenőrzésekre és eljárásokra legyenek mérgesek, mert ezek igenis, lehet hogy pont a felháborodottak éppségét, életét, testi éppségét mentette meg. Ha már mindenképpen haragudni akarnak valakire, akkor a macskakővel, tojással, Molotov koktéllal és még sorolhatnám mivel dobálózó "nagyfiúkra" legyenek mérgesek.

Ma sikerült a 4-6 villamossal több mint egy óra alatt eljutnom a Móricztól a Margit hídig. Igen, tudom hogy nem ez a legésszerűbb útvonalválasztás, de szeretek villamosozni. Pont ezért nem szálltam le róla, amikor bemondta a villamosvezető néni hogy kinyitja az ajtókat két megálló között mert műszaki probléma akadt elöttünk. Gondoltam, olvasok egyet és különben se fogok leszállni két villamosmegálló között a másik villamos sínre, hogy utána átrohanhassak a meglehetősen forgalmas körúton, hogy utána esőben elsétáljak a következő metró megállóig, amit mellesleg gyűlölök. Na nem! Mellesleg, az emberek meglehetősen idiótának bizonyultak ma is. Mennek a villamos sínek között és látják, hogy jön szembe a másik villamos, de ezek az idióták nemhogy átmennének az úton, vagy megállnának hozzá lapulva az álló villamoshoz, nem. Ők mennek tovább, még csak lapjával se fordulnak. Tehát ők, a nagy vagány pestiek, mentek két villamos között úgy hogy az egyik még mozgott is. Na, az ilyeneket simán megbüntetném. Ettől eltekintve, azt hittem semmi gubanc nem lesz. De nem így lett - micsoda meglepi. Nagy nehezen elgurultunk a Wesselényi utcáig, ahol már úgy kellett pisilni, hogy csak na. Wesselényi utcánál bezzeg nem volt semmiféle gyorsétterem, ahova be lehetne menni, vagy nyilvános wc. Eljutottam odáig, hogy még akár fizetnék is! érte. - ez azért már egy fokozat. Szóval, úgy döntöttem, hogy leszállok a villamosról, lévén hogy pont megállóban rostokoltunk. Elindultam a Nyugati felé, mondván, hogy az Oktogonnál van Burger King és oda bemegyek- csak bírjam ki odáig. Szóval, elindultam gyöngyöző homlokkal a körúton, megjegyzem magassarkúba és kosztűmbe, amiben háát, nem igazán lehet rohanni. Megelőztem 3-4 villamost és messze kezdett felsejleni egy Kfc! Én még életemben nem örültem ennyire annak a szánalmas gyorsétkezdének! Komolyan. Szóval, a Kfc mentett meg. Mire kijöttem, ott állt az eredeti villamosom, amiről leszálltam kb 10-15 perccel korábban. Vissza szálltam és folytattam maratoni utamat, immáron nyugodt olvasásba süppedve.  :)

Ülj le egy pillanatra. Nyugiba maradj meg a seggeden és idézd fel azt az embert, aki a legutóbb felidegelt. Nem csinált semmi rosszat, leginkább az volt a bűne hogy pont ott volt és hogy egyáltalán létezik. Most azt, hogy min akadtál ki. Ne azt, hogy látszólag min akadtál ki, hanem hogy tényleg min akadtál ki. Megvan? Amikor én ezt megcsinálom, mármint hogy elgondolkozom ezen (és igen, szoktam), mindíg rájövök, hogy tulajdonképpen amiért utáltam azt az embert még ha 5 percre is. S amelyik tulajdonságától kezd hullani a hajam, az pontosan ugyan úgy vagy még nagyobb dózisban meg van bennem is. Leginkább ez a családtagjaimmal és a hozzám közelebb állókkal kapcsolatba van így. Pont azt utálom benne, ami bennem is megvan. Tehát nem is őt utálom, de magamat csak nem utálhatom ennél jobban?! Most akkor tényleg az én készülékemben van a hiba?!

Még tavaly dolgoztam egy  szerkesztőségbe, ahol nagyon kedves férfi kollégáim mutattak nekem egy nagyon fárasztó, de annál viccesebb játékot! Ezt játszottuk, amikor már teljesen lefáradt az agyunk. A személyes rekordom - de nem én voltam az élmenő- 24 másodperc. Tehát tessék gyakorolni :D Íme, a műremek. Jó szórakozást :D

Naponta 2-3 állásra elküldöm az önéletrajzomat, ezért ma előfordult az, hogy !felhívtak! és fogalmam sem volt hogy miről beszél a nő a telefonba. Tényleg semmi! Halál égő volt. Ugyan ezt mondjuk már eljátszottam, de az ráadásul még telefonos elő interjú is volt. -megjegyzem, ezen túl jutottam a többi meg asszem nyilvánvaló :S - Szóval, én se mások, se a saját "káromból" nem tanulok. De javaslom, akármiből van egyszerre sok, legyen az munka, tevékenység, pasi, csaj, legyen benne egy rendszer, adminisztráció mert a vége az lesz, hogy Julikának hívod majd Rozit, elmész egy állásinterjúra, miközben tárgyalásra kéne menned, és a jelenlegi főnöködnek kezded előadni telefonon - mert azért szemtől szembe még megy a szelektálás - hogy te milyen remek munkaerő vagy és hogy vegyen fel!

Értékesítek, illetve csak próbálok értékesíteni kisebb-nagyobb sikerrel. Mióta bejött ez a fene nagy hepaj, azóta egész egyszerűen az emberek behúzzák fülüket farkukat. Rengeteg visszautasítást kaptam már, de a mai az túl szárnyalt mindent! Komolyan. Még az a szerencse, hogy telefonon zajlott le ez az egész, mert különben nagyon nem jártam volna jól. Szóval. Elmentem egy régi ügyfélhez, hogy vissza csábítsam hozzánk. Ajánlatot tettem  egy férfinak, aki még érdeklődött volna. Sokadik telefonhívásra ma beszéltem egy nővel, aki nem a titkárnő volt (megjegyzem kedves csajszi a titi). Kérdeztem, h döntöttek-e. Ez egy egész egyszerű eldöntendő kérdés, amire egyszerű a válasz. Gondolom én. De ez a vad idegen nő, akivel soha nem találkoztam, telefonon is most beszéltünk először, úgy érezte, hogy meg kell hogy indokolja, hogy miért nem akarnak visszatérni és kifizetni havi 4666 Ft-ot két hirdetésért! Már vártam, hogy mikor jön ki a mostanában Jokernek számító Válság van kártyával. Hát persze hogy kijátszotta! Eddig nem is lenne sok baj a dologgal, hiszen ez majdnemhogy normális fordulat. Most jön, amin kiakadtam. Kb ezt mondta: "Tudja, túl kell élni ezt a válságot, ami pártunk és kormányunk kreált számunkra!" és végig ott éreztem a hangjában a sértődöttséget és azt szemrehányást, vagy nem is tudom mit. Hát hülye ez??? Pártunk és kormányunk kreált? Ha már kreálmányról van szó, akkor a magyar és a világ média kreálta, nem a kormányunk. Ez nem kreálmány, ez így van. Ha lehet ilyet mondani, akkor a véletlen, hogy pont most történt ez. (bár a pontos hátterét nem ismerem) Igen, lehet hogy máshogy kellett volna reagálni. Igen, az országunkat sorra írják le. És lehet, hogy ha az ő imádott pártja lenne kormányon, akkor máshogy történt volna minden, de nekem ne kezdejen el politikáról beszélni miközben védekezik a saját kicsinyessége és szarrágósága miatt, mert piszkosul felmegy a pumpa! S nem azért, mert én éppenséggel kormánypárti szimpatizáns lennék, hanem azért, mert próbálok kimaradni ebből az egész szarságból. Bár már látom, hogy nem lehet.

Vajon megérzi a másik fél, amikor megcsalják? Szerintem igen. S ha érzi, de nincsen rá kézzel fogható bizonyítéka - mert ugye az emberek és főleg a nők ilyen esetben csak a szemüknek hisznek és még néha annak se- akkor meg miért nem lépnek?  Egyik nap láttam egy filmet, ami vígjáték, kicsit van benne nő alázás is, de attól még jó film. Az egésznek az volt a végkicsengése - számomra - hogy egy párkapcsolatban van-e olyan hogy én ezt az embert érdemlem vagy nem?! Ki dönti el és ki döntheti el, hogy ki kicsodát "érdemel"? Eldöntheti-e azt az egyik fél, hogy a másik nálánál jobb embert érdemel és ennek érdekében szakítson vele? Szerintem mindenkinek joga van eldönteni hogy neki a másik fél megfelel-e, vagy sem. De ha az egyik már úgy gondolja, hogy neki más kéne, valami új akkor viszont el kéne mondani a másiknak azt. És most vissza is térhetünk a kiinduló ponthoz, a hűséghez. Tegyük fel azt, hogy elég nyilvánvalóvá válik mondjuk a nőnek, hogy a férj hát hogy is mondjam, félre kefél, de kézzel fogható bizonyíték az nincs, csak utalások. De nem lép, nem mer lépni. Mi játszódhat le a fejébe?! 1, nem akarok egyedül maradni. 2, ááá, biztos csak túl reagálom 3, az én hibám 4, nem vagyok neki elég jó 5, örüljek hogy egyáltalán szóba áll velem és végül 6, ezt érdemlem!

Ilyen márpedig nincs! Nincs olyan, hogy nem érdemlek jobbat, nincs olyan, hogy jó ez nekem és szemet húnyunk. Hol van a méltóság, és hol van a lehető legjobbra való törekvés? ezt nem csak párkapcsolatra, hanem úgy önmagában az életre értem. Nem azt mondom, hogy felelőtlenül kell keresni a legjobbat és eldobni mindent ami nem tűnik annak. Csak folyamatosan keresni kell jobb állást, jobb lehetőséget, jobb lakást és esetenként jobb társat is.

Komolyan alkalmasságihoz kéne kötni, hogy ki vállalhat gyereket és ki nem! Most nézzük meg azt, hogyha van egy pár, aki nagyon szeretne egy gyereket, csak nem jön össze, miféle tortúrát és ellenőrzés hadat kell kiállnia. Másoknak meg elég egy jobban sikerült éjszaka. Ezt a ma látottak alapján és a fölöttünk lakók alapján írom. Jöttem hazafelé, hömpölyögtem a tömeggel az aluljáróban, amikor megütötte a fülemet egy kislány vékony hangja, amiből sugárzott a boldogság. Elmesélte apukájának, hogy ő ma bizony kapott az iskolába egy négyest! Ugyan a férfi kezét fogta, az rá se hederített. Erre a kislány menet közben tulajdonképpen rámászott a pasi kezére, hogy némi figyelmet csikarjon ki magának a telefon helyett és elismételte, hogy Apa kaptam ma egy négyest!!! De az a ember mégcsak fel se nézett, nemhogy megdicsérte volna a csemetét. Kedvem lett volna oda menni hozzá és jól megsimizni a kislány okos fejecskéjét az apukája helyett, de nem. A következő, ugyancsak hazafele jövet -bájos környéken lakom, mi?!- figyelmes leszek egy éles, már-már visító hangra, amit egy nőnek alig nevezhető egyed ad ki az utca kellős közepén, miközben egy kék overálba öltöztetett kisemberhez hajol le. Közöttük egy motor fekszik. Az eset egyszerű, a kisfiú elesett. Erre az anyja - feltételezem ő szülte- elkezdett vele üvölteni, hogy mondtam hogy menj lassabban, Bazd meg! És utána hasonló stílusban folytatta a szöveget, miközben a kisfiú keservesen sírt és körülöttük egy másik, kisebb, piros overálos körözött egy rózsaszín motorral. Nem tudom megérteni, hogy miért kell így üvölteni egy kicsi emberrel. Az más, ha az út széléhez közeledve nem fogad szót, akkor igen, el kell kapni a grabancát, de nem a sétáló utca közepén és legfőképp nem ilyen stílusban! Hogy fog ez a gyerek beszélni? És mégis mit gondol ez a nő, majd ha a fia nagy lesz, akkor ő mit és hogyan fog mondani az anyjának?! Az egész biztos, hogy kamatosan kapja vissza a fiától amit adott neki.

A csúcs pedig a fölöttünk lakó "család" bár én inkább ember csoportnak hívnám őket, mert azt nem érdemlik meg, hogy családnak hívjam őket. Szóval ők. Adott egy nő és egy férfi, egy középiskolás lány, aki szerintem direkt teszi magát még csúnyábbá még annál is, amilyen csúnya alapjáraton. Egy alsós kisfiú és egy nagycsoportos ovis kislány. Ez a nő naponta többször, minősíthetetlen hangvételben és hangerővel üvölt a gyerekeivel. Hol azért, mert rumlit hagyott, hol azért mert nem öltözik elég gyorsan, hol azért mert ő éppen ki van borulva és ki kell magából adnia a felesleges energiákat. Mellesleg, ilyen alkalmakkor megajánlanám neki a szomszédban lévő konditermet, egész biztos hogy nem ártana neki. Sőt! A pasi az csak "indokolt" esetben üvölt. Tegnap pl a legkisebbel "közölte" hogy ne viselkedjen úgy mint egy királylálny, mert nem az és hogy egyáltalán nem büszke rá. De a kedvencem, az amikor a két felnőtt üvölt egymással. Na, akkor itt lent minden zaj forrást lekapcsolunk és hallgatjuk mik a fejlemények :D Egyébként az ipse meggyőződése, hogy ők mindezt megbeszélik és nem hallatszik ki semmi. Háát ahogy gondolja, de mi pontosan tudjuk, hogy mikor melyiknek milyen nyögedelme van. Ezeket az embereket az első gyerek megszületése után felül kellett volna vizsgálni és elköttetni őket, hogy még véletlenül se legyen több belőlük.

Értem én, hogy fogyunk, de jó lesz az nekünk, ha selejtes emberek nevelnek tömeggyilkos jelölt gyerekeket?

Behavaztunk. Csúnyán. Egyesek szerint. De én szeretem. Ilyenkor kicsit úgy érzem, hogy ez a jótékony fehér lepel elfed mindent mocskot, szemetet, még kutya szart is. És éppen itt kezdődik a helyzet pikantériája. Én, jó gyerekhez méltan, csak a Szűz havat szeretem összejárkálni. Ma el is császkáltam jó egy órát a hóban, itt a betondzsungel szélén. Elég sok füves rész van itt, de nekem nem volt elég. Neem, hát persze hogy nem. Találtam egy töltést, ahol még nem szánkóztak a gyerekek. - talán azért, mert a dombocska alján egy méteres huppanó lett volna. Mellesleg megjegyzem, hogy ezek a mai fiatalok már nem tudnak szánkózni. A gyerekkori batárnőmmel kinéztük magunknak a legmeredekebb részt a dombon és nem érdekelte egyikőnket se, hogy a végén egy méter magas fal van... vagy autó. Ugyan! úgy csak Izgibb volt.- Szóval, a domb és én. Kitaláltam, hogy csinálok egy kicsi lavinát, de ahogy elkezdtem görgetni - tök egyedül és 24 évesen -  lefele a dombról, egyszercsak bele találtam lépni egy méretes gödörbe, ott elvesztettem az egyensúlyomat, hirtelen, ahogy lenni szokott a másik lábammal egy másik gödröt találtam meg és közben elkezdtem dőlni, mint valami zsák. De az utolsó pillanatban még valahogy talajt fogott a lábam, de ott nem volt túl sok hó, mert pont elcsúsztam egy szép mustár sárga kutya szaron és térdre huppantam. Szóval, igen vicces egy állat ez a hó. Azt hinné az ember, hogy minden milyen szép és jó és más mint eddig, de ha kicsit megkapirgálod, vagy kevesebb a fedő réteg, ugyan úgy ott van minden. Csakhogy még roszabb is, mert így a meglepetés erejével hat és felkészületlenül ér. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mi lesz ezzel a gyönyörűséggel kb 4 nap múlva :S. Aki nem szereti a havazást, annak megnyugtatásul közlöm, hogy neki semmi köze nincs a hóhoz, az akkor esik, amikor akar! Mondjuk, ha Karácsonykor esett volna, biztos sokkal többen örülnének neki, nem csak én.

Jó sok évvel ezelőtt a Zanzibárnak volt egy slágere, amiből igazából ennyire emlékszem: "Félelem a félelemtől, ami együtt tart minket még." Akkor ezt még nem értettem, sőt a mai felfogásom szerint teljesen félre értettem a szöveg mondanivalóját. Akkor én ezt egy reményteli és végtelenül romantikus töltetű dalnak könyveltem el magamban. Valószínű ez a sor vezethetett tévútra : "veled ébredek, s a hajnal hangja téged éltet". (meglepő, de mióta ezt írom a dalszöveg és már a dallam is eszembe jutott)

De vissza az eredeti gondolatra. Mi tartja össze az embereket? Tényleg azért nem merünk váltani, mert félünk attól, hogy milyen lesz egyedül? Meddig lehet ezt elhúzni? Mert tegyük fel, hogy van egy házaspár, vagy simán csak pár, akik már több éve, évtizede koptatják egymás idegeit, de valami megváltozott köztük. Nem tudni ki, mi és mikor, de már nem jó. Egész egyszerűen idegesítik egymást, elégedetlenek, nem figyelnek egymásra stb, tudjátok a szokásos. Megváltoztak. Meddig éri meg húzni-halasztani a dolgot? Amíg végképp megutálják egymást oly annyira, hogy ne fájjon az elválás? S kérdem én, okos ötlet-e egy nagyon hosszú időn át tartó, addig jól működő kapcsolatot hagyni teljesen kihülni és elmérgesedni? Mondjuk nem mindenki engedheti meg magának azt a luxust, hogy merje vállalni az életet egyedül. Mert mi van ha egyedül marad, akkor ki fogja megtalálni a kihült testét a konyha padlóján? Vagy ha nem tud fenn maradni saját erőből? Mindenkinek kell a támogatás, s ha ezt nem kapja meg mástól, csak attól az embertől aki egyik nap iszonyatosan megbántja a másik nap viszont ott áll mellette, akkor mi van? Mi történik egy olyan emberrel, aki gyenge, s nem olyan bátor, hogy bele merjen ugorni abba, hogy az élete következő szakaszában bizony nem lesz kihez hozzá bújni? Láttam már néhány szakítást, szebbeket és csúnyábbakat de mostmár kezdem megérteni ezeket, sőt még azokat is, akiket akkor "kötelességből" utálni kellett.

Ja, a leírtak a képzelet szüleményei, s aki bármiféle hasonlóságot vélt felfedezni, az csak a véletlen műve lehet. Ha pedig így van, akkor szóljon már annak, akit érintettnek érez, hogy csináljon már az életével valamit!!!!

Már egy hete minden napomra rányomja a bélyegét Marian Cozma halála. Imádom a sportot, a sportembereket mindenkit, aki valamiben fanatikus. S számomra azok, akik egy sport felé, vagy bármilyen tevékenység felé maximálisan elkötelezettek, azok már csodálatra méltóak. Mert gondoljunk bele hogy semmi sincs ami fontosabb lehet nekik annál, hogy jó eredményt érjenek el, bármiben. Lehet hogy több évtizeden keresztül naponta 3-4 órát vagy még többet eltöltenek azzal, hogy az a program éppen úgy működjön ahogy ez kell, hogy építsék a fizikumukat, hogy az a lövés arra kanyarodjon amerre akarja. Ez a fontos, és nem az, hogy a másik fiú vagy lány éppen menőbb-e nála vagy sem. Hogy van-e kapcsolata vagy sem. Más az értékrendjük. Rendbe kell lenni a fejnek a testnek és a léleknek is. 

Az pedig, ami ma, egy héttel Marian Cozma halála után csináltak ezek a fiúk, számomra megvalósíthatalan lenne. Az MKB Veszprém nem csak egy kézilabda csapat! Annál jóval több, mindenki számára példaképül szolgálhatnak ezek a fiúk. Egy hete halt meg a szemük láttára a barátjuk, egy hete szét szedik őket a sajtósok és a rendőrök és arról kell beszélniük, ami talán a legfájdalmasabb. Nem egész két napja látták őt koporsóba leereszkedni a Földbe és ők nem magukba süppednek és sajnálják magukat és a történteket mint ahogy egy "normális" ember tenné, hanem összeszedik magukat, kiállnak és megnyernek egy nagyon fontos mérkőzést és emelt fővel emlékeznek  barátjukra. Ennek a mérkőzésnek a végét másoltam be ide, amit bevallom még nem tudtam végig nézni, mert valahogy nem megy. Emberfeletti volt ez, nem kérdés. S ha erre tanít az élsport, akkor nem kérdés, megéri a fáradtságot.

Lehet azzal vádolni, hogy túl érzelgős vagyok. Jelentem, ebben az esetben ez így is van.

Városlakó vagyok. Világ életemben az voltam, sőt többnyire fővároslakó. Ebből kifolyólag nem áll messze tőlem a rohanó világ, a tömött Hév és busz, valamint az egymást követő monoton és fásult arcok sokasága, az hogy gondolkodás nélkül fellöknek ha az kell és még sorolhatnám tovább. Azonban, azon végképp nem tudok napirendre térni, hogy minek kockáztatják az életüket egyesek csupán azért, hogy el ne fáradjanak a lépcsőzésbe, vagy ami végképp érthetetlen számomra, azért hogy le ne késsék azt a szerencsétlen buszt, amiből különben ott van a következő 5 perc múlva. Igen, van az a helyzet, amikor minden perc számít és van olyan is, amikor megéri rohanni mert az a nyavajás Máv csak napi két vonatot indít arra amerre épp menni akarok. De akkoris!!!

Könyörgöm, amikor valaki "átrohan" - mert látszik rajta, a mozgásán, hogy ez a heti összes mozgás mennyisége- egy 3x3 sávos úton, hogy elérjen egy buszt, bele gondol akár egyszeris, hogy mi van akkor ha az a sofőr éppen nem a fékre lép rá? Akkor vajon mennyit fog késni? Nem 5 percet, az biztos! Megéri? Egész biztos, hogy NEM! A másik, teljes mértékben megbocsáthatatlan dolog az, amikor valaki ugyan ezt úgy teszi meg, hogy más életét is kockáztatja, főleg egy olyanét aki teljes mértékben rá van utalva. A szitu: adott egy "anyuka" akinek éppen nincs kedve lecipelni a babakocsit az aluljáróba, így inkább átlavíroz a Szentendrei út legforgalmasabb és legszélesebb részén. -jelszem, 4x4 sáv, felüljáró utáni rész- (értem én, hogy nehéz a kölök és a babakocsi együtt, főleg a lépcsőn, de abba biztos nem halt még bele senki hogy segítséget kért, ellenkezőleg az említett esettel) Szerencsére senkinek nem esett semmi baja ezúttal, de mi lett volna, ha mégis? Egy nő - mert ezt anyának nem nevezném- miért teszi kockára a saját gyermeke életét? Néhány verejték csepp nem ér annyit, hogy biztonságban jussanak át a túlsó oldalra?

Mindenki az autósokat szídja, meg hogy Kreszt kellene módosítani, keményebben bűntetni a szabálysértőket és a nevetséges kezdők jogosítványáról még nem is beszélek. Holott, nem minden esetben az autós a hibás. Igen, amikor a zebrán hal meg valaki, ott egyértelmű hogy kit kell megbűntetni. De az ilyen felelőtlenül átrohangálókat ki és hogyan bünteti meg? Vagy majd jól elütik és meghal, de abból már senki sem fog tanulni, legfőképp ő nem.

Így, február elejére már annyi minden történt, hogy az már most sok. Ha a szó szoros értelmében vett történést nézzük akkor semmi különös nem történt, de mégis annyi mindennel, mindenkivel találkoztam, hogy már lassan ki lehet jelenteni hogy nem akarok több újdonságot idén. Íme, az egyik:

Ugye itt van nekünk a szokásos - ha nem lenne már hiányozna komolyan- influenza járvány. Ennek köszönhetően mindenki szipog és úgy néz ki mint valami agyon bulizott főiskolás. (húú de jó is az:D) Szóval, a minap a metrón ült velem szemben egy nő. Átlagos, nem különösen ápolt, de ápolatlannak sem mondanám. Elővette a maga kis újságját és elkezdte olvasni azt. Én meg, jó szokásomhoz híven fürkésztem az embereket, így őt is. Valami miatt megakadt rajta a szemem, erre köhög egyet, de úgy olyan igazit. Mélyről jövő, hörgő szaggató köhögés volt. Mint egy jól nevelt ember, a szájja elé tette a kezét. Néhány pillanatra megszakította az olvasást, amíg megnézte mi landolt a kezébe. Majd folytatta az átszellemült olvasást, s mind-e közben precízen és akkurátusan elkezdte nyalogatni a tenyerét. Biztos ízlett neki amit ott talált, mert meglehetősen elégedett arckifejezés ült ki az arcára, akárcsak egy jóllakott óvodásnak. Náluk még csak-csak elmegy, de hogy egy felnőtt ember, ráadásul egy nő és mindennek tetejébe egy zsúfolt tömegközlekedési eszközön... na az kicsit sokkk. Szóval, Ő megebédelt, viszont ezek után én ma még nem ettem semmit.

Állás után nézelődök itt-ott. Gondoltam, bepróbálkozom a Sanománál, mint szerkesztőségi titkárnő. Mondván, ha az ajtón nem engednek be, bemegyek én az ablakon. Aki nem tudná, a Sanoma ma uralja a nyomtatott női és pletyka lapokat és az egyéb magazinok piacát, valamint több on-line hirportáljuk, valamint e-mail és álláskeresős oldaluk is van. Szóval én azt hittem őket biztos nem kell félteni. Erre, egyik nap a következő e-mailt kaptam:

Először is szeretném megköszönni, hogy a Sanoma Budapest Zrt-t megtisztelte pályázatával, feltöltötte szakmai önéletrajzát.

Ezúton értesítem, hogy vezetőségünk a kialakult gazdasági helyzetre való tekintettel a szerkesztőségi titkárnői pozíció betöltését nem engedélyezte, ezért a kiválasztási folyamatot leállítottuk.
Miii??????? Már a Sanoma is erre hivatkozik? akkor hogy akarok én egyáltalán hirdetést eladni!? Nem hogy másik állást nem, vagy csak nagyon nehezen és az előzetes mércéből alább adva, hanem még a mostanit is el fogom veszíteni, ha ez így marad.

Valahogy egyre szimpatikusabbá kezd válni London... nemis tudom miért?!

Mint azt már mindenki tudja, vasárnapra virradóra megöltek egy embert, nevezetesen Marian Cozmat, az MKB Veszprém kivételes tehetségű beállósát. Borzalmas dolog, ha ilyen történik, legyen az áldozat prominens személy vagy egyszerű melós. Az, hogy pontosan hogy történt nem lehet tudni, mert túl sokan túl sok félét állítanak még. Az egy biztos, hogy születést mentek ünnepelni, de halál lett a vége. Az is biztos, hogy az aki ilyet tesz az nem való emberek közé. Nem érdekel, hogy véletlen volt-e vagy szándékos, hogy milyen nációhoz tartozik az elkövető, vagy hogy éppen dühös-e valakire - esetleg másra - vagy sem. Pont az ilyenek miatt van szorongás a gyomromban, amikor haza felé tartok/uk egy-egy buliból, s keresem az olyan utakat, ahol fény van és nem áldigál ott egy alak se. Pont ezek miatt a megmagyarázhatatlan és felesleges erőfitoktatások, idióta és buta emberek falkaösztön által vezérelt tettei miatt tart arra felé a világ, amerre. Oda fogunk jutni, mint az amerikaiak. Majd ha a kisiskolás kivégzi az osztálytársát, mert az nem barátkozik vele, akkor fogunk csak észbe kapni. Naponta rengeteg ember veszíti el az életét erőszakos cselekmények következtében, s a szám egyre nő. Miért? Lehet mondani azt, hogy a filmek és a játékok hatása. Lehet azt is, hogy azért szaporodtak el a bankrablások, mert gazdasági világválság van. Azt is lehet mondani, hogy ez már egy ilyen nemzedék, eleve el vannak rontva. És ami a kedvencem, rossz társaságba keveredett és jaj szegény romának (vagy nekem tök mindegy) nincs más választása. Ugyan már! Választás az van. Mindig! Mint, ahogy a bűn üldözési szervbe való belépéskor is választ mindenki. Azt választja, hogy védi a rendet, minket embereket. Csakhogy egyszer se láttam még éjszaka rendőrt szolgálatba. Dunaújvárosba rendszeresen láttam a járőröket, de itt Budapesten még a forgalmasabb csomópontokon se. Hol vannak? Mi lenne ha szükség lenne rájuk? Véleményem szerint igenis, legyenek térfigyelő kamerák, öntse el az utcákat a rendőr hadsereg. Kifizetem én! Hisz eddig is annyi adót fizetünk, hogy ez már nem oszt, nem szoroz. Vegyenek el többet, de adják meg a biztonságérzetet. Ja, és legyen szíves ne verje magát a rendőrség, hogy máris elkaptak két gyanusítottat, és hogy ők milyen faszák, mert biztos vagyok abban, ha a média nem kapja fel ezt a hírt (vagy ha egy átlag emberrel történik), akkor megússza az összes rohadt szemét a dolgot és vígan élne Ausztriában, segélyből és rablásból.

 Világ életemben nagy sorozatos voltam. Először, mint hazánkban minden korombelinek a Szomszédok és a Dallas volt. Már csak röhögni tudok egy-egy jeleneten, vagy epizódon ha megnézem. De akkor... a világot jelentette pénteken és csütörtökön. A másik meghatározó sorozat az a vasárnap délutáni Disney mese délután volt! Csak nagyon indokolt esetben volt elmulasztva ez a program. Asszem itt kezdődött minden...

A mai napig emlékszem arra, amikor a kedves M1 megszakította a mesét azt hiszem Kacsa meséket, mert meghalt Antall József! Ezt a mai napig nem tudtam kiheverni és azt gondolom sokan vagyunk még ezzel a problémával :D Sok-sok sorozatra emlékszem ebből az időből. Azt tudom, hogy a Gumi macikat először gyűlöltem, mert milyen dolog már az, hogy pattognak a macik! Az mondjuk nem zavart, hogy az egerek és a kacsák beszélnek, sőt milliomosok. Amitől meg kivert a víz, az Én kicsi pónim volt és valami felnőtt film, valami postakocsis. Na, akkor mindíg babáztam addig, de ki nem kapcsoltam a tv-t! Nehogy lemaradjak valamiről. Szóval, igen függő voltam, vagyok és leszek :D

A kérdésben alkotott véleményem azóta kicsit csitult. Az még mindíg áll, hogy a házasság nem minden esetben jó, sőt még akár ronthat is a dolgon. De, amit nem írtam le, az az volt, hogy párocskám milyen esetben tartja jónak sőt indokoltnak a házasságot. Az pedig, az, ha besikeredik egy gyerek. Na én pedig ezt tartom teljesen feleslegesnek és már-már szánalmasnak. Könyörgöm, azért ne házasodjon össze két fiatal, vagy idősebb, mert besikeredett egy pulya! Lehet, hogy jót akarnak, de gondoljunk bele, hogy egy ilyen kényszer házasságnak mi lesz a vége?! Mi lesz akkor, ha éjszakákon át nem hagyja a friss szülőket aludni a baba, ha el akarnak menni bulizni, mint normálisan, ha a friss feleség már nem olyan csinos mint volt, ha egész egyszerűen konfliktus alakul ki közöttük? Hogy találnak kompromisszumot?

Tehát, az új értelmezés alapján össze kell házasodni, ha a két fél úgy gondolja, hogy megérettek egy gyerekre! Ha ez az elhatározás megfogalmazódott bennük, akkor szükségszerű a házasság kötés, a lagzi, pont úgy, ahogy a Nagy könyvben meg van írva!

Szerintem az egyik legjobb sorozat a Gilmore Girls, azaz a Szívek szállodája. Az első néhány évadot az M1-en láttam, majd, amikor befutott és szeretett sorozat lett, megvette a jogot a Viasat 3. A befejező néhány évadot már reklámokkal teletűzdelve néztem végig, de nem baj, örültem neki, mert legalább ez volt. Sajnos már nem forgatnak belőle új részeket, de azért rafkósak voltak az írók, mert úgy fejezték be, hogy bármikor lehetne folytatni. Ebben reménykedünk rengetegen, megjegyzem. Amióta nincs friss rész, azóta a Viasat3 már háromszor is ismételte az egész sorozatot. Így már kb 3-4 alkalommal volt szerencsém néhány részhez. Nem baj, hiszen szeretem. Ami viszont kissé megdöbbentett, az az volt, hogy az RTL klub is elkezdte vetíteni, de nem ám az elejétől, NEEEm! Ők az utolsó elötti, tehát a 6. évad első epizódjával kezdtek! Hogy lehet ilyet csinálni? És aki nem látta az első ötöt valahol máshol az hogy fogja megérteni azt, hogy miért olyan nagy dolog, hogy Rory találkozik Jessel, vagy hogy Luke és Lorelay kapcsolata miért ilyen kusza, Mi a helyzet Emilyvel?! sehonnan! A magam részéről én nem engedélyeztem volna, hogy így "kezdjenek" el egy sorozatot. A másik meg, hogy 25 perccel később kezdi az rtl, mint a viasat. a Viasat most tart az ötödik évad közepén az rtl meg a hatodik elején!!! Beszarás. Tudtam én, hogy a tv csatornákon nagy a gengszterkedés, de hogy ennyire?! Íme az Rtl Klub Szívek Szállodájás oldala.

Ami viszont örömteli az RTL klubbal kapcsolatban, hogy ma, (február 3-án) kezdődik a Sarah Connor Chronicles! Nem voltam és most sem vagyok a Terminátor mozifilmek rajongója, de ez a sorozat egész egyszerűen szuper! Már megnéztem angolul, és ma meg fogom magyarul is, csak félek kicsit, hogy a szinkront itt is el fogják rontani. (ez olyan hazai szokás féle lehet) Szóval tudom ajánlani, hogy nézzétek meg ma 21:20-tól! Itt az RTL klub Terminátor kedvcsináló oldala. Jó szórakozást! A lényeg, amikor elkeditek nézni, hogy fogadd el, hogy bármi lehetséges! 

Munkamegosztás. Okos volt, aki ezt kitalálta, csakhogy ennek a munkamegosztás dolognak sajnos nincsenek fix, lefektetett szabályai. Ugyanis, egyesek szerint abban kimerülhet a munkamegosztás, mint olyan, hogy - és most vegyük a háztartást és a házastársi szerepeket- hogy a pasi keres pénzt, na nem mintha a nő nem ezt csinálná, cserébe a nőnek elég ellátni minden háztartás körüli minden dologot, foglalkozni a kölökkel, és még a pasinak is tegyen jót. Nem kell megijedni, ez nem a szegény nőket mindíg csak elnyomják és fúúj az összes hülye, mihaszna pasi és halál a mosogatásra tartalmú bejegyzés akar lenni!

Honnan lehet azt megállapítani, hogy a felek, - lehet ez párkapcsolat, vagy lakóközösség, albérlet, munkahely bármi, ahol az emberek egymásra vannak utalva- eleget tettek egymásért, hogy megcsinálták-e a tőlük elvárható, megfelelő mennyiségű dolgot?! Ez a legrelatívabb dolog a világon. Mert, ha a saját szempontunkból nézzük a dolgokat, a másik valami furcsa okból kifolyólag valahogy mindíg kevesebbet csinál, mint én. Ugyanekkor pedig a másik pontosan elégedett azzal, amit és ahogy tesz, illetve nem tesz. Honnan tudjuk azt egyáltalán megállapítani, hogy kinek és mit kéne megcsinálnia, ki mennyire legyen odaadó, mennyire mutasson a másik iránt érdeklődést, és a házimunka melyik szelete az ő feladata stb? Hol van az önzőség határa? Egyáltalán valaki meg tudná nekem mondani egész világosan, hogy mi is az önzőség? - ne higyjétek, tudom mi az, sőt gyakorolni is szoktam néha, de ez is mint az összes dolog relatív. Az önző fél csak ritkán érzi annak magát, míg az "elnyomott" pontosan (?) meg tudja mondani azt, hogy xy mennyire önző volt.) Honnan tudjuk hogy mi az elég, mi a túl sok????