Így, február elejére már annyi minden történt, hogy az már most sok. Ha a szó szoros értelmében vett történést nézzük akkor semmi különös nem történt, de mégis annyi mindennel, mindenkivel találkoztam, hogy már lassan ki lehet jelenteni hogy nem akarok több újdonságot idén. Íme, az egyik:

Ugye itt van nekünk a szokásos - ha nem lenne már hiányozna komolyan- influenza járvány. Ennek köszönhetően mindenki szipog és úgy néz ki mint valami agyon bulizott főiskolás. (húú de jó is az:D) Szóval, a minap a metrón ült velem szemben egy nő. Átlagos, nem különösen ápolt, de ápolatlannak sem mondanám. Elővette a maga kis újságját és elkezdte olvasni azt. Én meg, jó szokásomhoz híven fürkésztem az embereket, így őt is. Valami miatt megakadt rajta a szemem, erre köhög egyet, de úgy olyan igazit. Mélyről jövő, hörgő szaggató köhögés volt. Mint egy jól nevelt ember, a szájja elé tette a kezét. Néhány pillanatra megszakította az olvasást, amíg megnézte mi landolt a kezébe. Majd folytatta az átszellemült olvasást, s mind-e közben precízen és akkurátusan elkezdte nyalogatni a tenyerét. Biztos ízlett neki amit ott talált, mert meglehetősen elégedett arckifejezés ült ki az arcára, akárcsak egy jóllakott óvodásnak. Náluk még csak-csak elmegy, de hogy egy felnőtt ember, ráadásul egy nő és mindennek tetejébe egy zsúfolt tömegközlekedési eszközön... na az kicsit sokkk. Szóval, Ő megebédelt, viszont ezek után én ma még nem ettem semmit.