Sziasztok!

Úgy tűnik több lehetőség van az interneten, mint amit eddig megtaláltam :)

Most leltem egy újat! Ez angolul van, úgyhogy ahhoz hogy tudj boldogulni kell pötyögni egy kicsit angolul. Itt annyi a feladat, hogy videókat kell majd nézni és cserébe ezért fizetnek dollárokat neked, nekünk. Regisztráció után egy elég részletes kérdőívet kellett kitölteni. 

Ha ki szeretnéd próbálni, http://kitka.thwglobal.com/ címen regisztrálhatsz. 

Sok sikert és gyűjtögetést!

Egy esküvői hétvégén találkoztam egy fiatalemberrel. Nem jóképű. A fogai csálék, a bőrét pattanások éktelenítik, a beszéde nehezen érthető - a fiatalember született angol, valószínű ezért- de annál okosabb, félénkebb, s még életvidámabb 30as fiatalember. Egész estét és hétvégét vele és a vőlegényemmel töltöttem. Csodálatos hétvége volt az. Beszélgettünk, iszogattunk, jól éreztük magunkat. Az alkoholmámoros éjszaka során egyszercsak megfogta a kezem, s közölte hogy én vagyok a legszebb nő, akit valaha látott. Megdöbbentett a vallomása. Megköszöntem neki, hogy ezt elmondta nekem. Ezek után minden folytatódott tovább, mint addig.

A kellemes esküvői hétvége érzéseivel és bizsergésével tért mindenki haza a maga országába, otthonába.

Majd néhány hét múlva jött a hír, hogy leesett az otthonába egy lépcsőn, beverte a fejét és a fiatalember borzalmasan fiatalon, meghalt. 

Nem ismertem, de minden alkalommal, mikor eszembe jut, elmosolyodom. Ma volt először, hogy ebbe a kellemes érzésbe vegyült némi szomorúság is, mert eszembe ötlött, hogy talán én voltam az utolsó, akinek udvarolt kicsit. 

Kegyetlen ez a világ. A nagy kegyetlenségeket, amiket elkövetünk egymás ellen, mind ismerjük. Sajnáljuk a több száz embert aki földönfutó lesz egy-egy borzalmas eseményt követően. Sajnáljuk, s ha tudunk segítünk, mert van bennünk emberség, empátia. Viszont ez a tulajdonság még a legjobb, legtanultabb emberből is kiveszik, ha valamilyen okból saját magát, vagy gyermekét védi egy vélt, vagy valós veszélyforrástól. Még akkoris, ha az történetesen az addig szeretett férj és Apa. 

A történet egyszerű. A házaspár kapcsolata megromlik, elválnak. A férfi mindent otthagy a nőnek és a lányának, mindent amit addig felépített, összegyűjtött. A nő - aki a büszkeségében sértett, mérges és az egész eseménysor kirobbantója, de gyáva mert a válópert nem ő adta be végül- elkezdi elidegeníteni a leányukat az apától. Nem tudom hogy szánt szándékkal, vagy alapos megfontolásból történt-e, de a vége az hogy apa kicsi szerelme csak néha látogat el apuhoz. Egyre jobban ihasználja az apát a leány, ahol csak lehet. Apa csak addig kell amíg meg nem veszi a drága csizmát. Majd már ez sem kell. Nem tudom miért de a leány elmaradozik, nem látogatja meg aput. Nem hívja, nem üzen. 

Apu telefonál, s üzen is. Amit kap cserébe, az elutasítás, megjegyzések és letolás. 

Apu már nem telefonál, nem üzen. Reméli majd lenyugszanak a kedélyek, hátha hiányozni fog a kicsi szerelmének. Hiszen olyan nagy volt kettejük között a szerelem még régen, hogy ez nem múlhat el. 

Már eltelt 10 év. Apu nem tud semmit a nőről, se a már nővé lett leányáról. 

Sziasztok!

Már-már megszállottan keresem az interneten elvégezhető melókat. Napjában több kérdőívet kitöltök. Hol kuponokért, hogy egyenesen pénzért. Apránként, de összejön havonta néhány ezres. 

Most találtam egy újat, ami 2016 júniusában indul. Izgalmas lehetőségnek tűnik. Teljesen magyar nyelvű az oldal, nem kell befizetni semmit szóval eddig nekem szimpatikus. Azt ígéri, hogy kérdőíveket kell kitölteni és kuponokat kapunk érte. Ha nektek is szimpatikus lett a lehetőség, itt regisztrálhattok. 

Kellemes pénz gyűjtést :)

Mióta az eszemet tudom, spórolok. Csakhogy abba a csapdába estem, hogy csak akkor tudok hó végén félre tenni bármennyit, ha adott hónapba csak a munkábajárásra, evésre (itt nem fér bele egy menza evés se, csak otthonról, általam készített kaja) és lakhatásra költök. Okom nincs sírni tudom, mert nem a megélhetésemért küzdök, csak haladni szeretnék kicsit. 

Órákat töltöttem azzal, hogy kiegészítő munkákat találjak.

A következőket találtam és próbáltam ki: 

Phantom shopping - ez próbavásárlás. Megadott helyszínre, megadott időszakban kell ellátogani s ott megadott szituáció alapján próbavásárlást végezni. Meg kell figyelni általában az üzletet, s a megadott eladót, annak viselkedését és értékesítését. A vásárlás/üzlet látogatás után jegyzőkönyvet kell kitölteni, azt a felületen feltölteni a bizonyítékokkal együtt. A jegyzőkönyvet értékelik, javítják. Havonta egyszer fizetnek, ez teljesen legális, befizetik a járulékokat, rendben küldik év elején az előző éves kifizetések után az adóigazolást is.

Jó véleménnyel vagyok róluk, mert voltak hónapok, amikor nagyon sok megbízást kaptam tőlük. Viszont ez a hátulütő is, mert kiszámíthatatlan bevételforrás. 

Otthonról.hu - hanganyag utáni gépelés, adatbázis tisztítás. Ezek otthonról végezhető munkák. Kiszámíthatatlanul osztják a munkákat. Van reggel, napközbe és néha este is osztás. De nincs sok ismétlődés. Egyszerre mindenki aki regisztrált és kéri az értesítést (ez lehet e-mail és sms is) megkapja hogy most került fel az oldalra elvégezhető munka. Az első 50 embert engedi be az oldal, (ügyintézői válaszukból tudom) s az aki bent van annyi kiírt munkát végez el, amennyit csak tud. Itt gépelek és adatbázis tisztítást is végzek. Adott pl. egy konferencia, aminek jegyzőkönyvet kell készíteni. 20 mp-s részecskékre van darabolva a hanganyag, amit szétosztanak a delikvensek között. Hallás után legépeled, majd lektorálják. Természetesen, a hibák miatt pénz levonás, vagy ha túl sok hibád van akkor teljes összeg visszavonás lehetséges. Ez is legális, itt is fizetik a járulékot. Kicsi mézesmadzag van a dologba. Amikor nézed az egyenleged, hogy mennyit kerestél, ott a járulék és bérszámfejtési költség még nem levont. Szóval mindíg kevesebbet fogsz kézhez kapni, de ez szerintem ha tudod és készülsz rá, nem a felháborító lenyúlás kategória. 

Protypers.com - többek közt, erről írt cikket néhány hete az index, mondván hogy újkori rabszolga munka. Van benne valami, de gondoltam én, mégis értelmesebb ha ezt csinálom az üres időmben, mintha candy crush-t nyomogatnám. Ezt nehezen lehet kereset kiegészítő munkának nevezni, mivel rengeteg idődet elveszi, nagyon keveset fizet. Itt captcha-kat kell gépelni irtó gyorsan. Tudod, ezek a nem vagyok robot megnyomása utáni krisz-kraksz képek. 15 mp-t adnak egy ilyen legépelésére. Egy kép legépeléséért 0.0004-0.001 dollár közti összeget kapsz. Időszaktól függ mennyit adnak érte. Ha vállalsz Smart Captcha megoldást, akkor az 50%-os képenkénti díj növekedést eredményez. Ezek a smartok képek. Kiírja többnyire angolul, h válaszd ki pl. a vízeséseket a képek közül. Ez Paypal-ra vagy Bitcoin-ra fizet, hetente. 

Amit még megtaláltam, de nem próbáltam mert nem volt szimpi, a trafficmonsoon. Reklám oldal megnézős, piramis építős dolog. Akit beszervezel, az gyűjt neked is. Eleve nem szeretem az ilyen piramis felépítésű dolgokat, szóval nem regisztráltam. Még ez is változhat. 

Ha valakinek van jól bevált hasonló munkája, akkor szóljon legyen kedves kommentbe, mert érdekel :) köszi

Szólok, mert úgy veszem észre nem tudjátok, az év elején ne akarjon senki ügyet intézni, de ha mégis akkor az időpont foglaltást ajánlom! Tényleg! A várakozási idő nagyságrendileg 2 óra. Ez a közmű szolgáltatókra vonatkozik, arról tudok nyilatkozni. És még mielőtt néhány olvasónak "habzani kezdene a szája", nem azért nem az a büdös stb... szolgáltató és az alkalmazottai nem akarna dolgozni, hanem mert vmi számomra értelmezhetetlen oknál fogva mindenki ilyenkor akarja elintézni a nem életbevágó dolgait. Kérem, ne tegyétek! főleg, ha ráér kb 1 hét múlva is. Magatokkal szúrtok ki! Kösz

Két kérdésem is lenne hozzátok:

- van-e joga egy gyereknek, - aki már felnőtt és technikailag lakik csak a szüleivel - bele szólni a kettejük dolgába? mondhatja-e azt, hogy ne kínozzátok egymást, döntsétek el végre, hogy együtt vagy külön?

- egy már eltávolodott régi barát lassan és módszeresen tönkre teszi az életét, tulajdonképpen megöli magát. -a mostani ember már hírből sem ismeri a régit. Mit tehetnék?

Ezt pedig azért kapjátok, mert szerintem kimondottan jó! :) Dropkick Murphys - Johnny, I Hardly Knew Ya

Igen, szeretem és vállalom! Munka közben rádiót is szoktam hallgatni. Ez az egyetlen kimondottan durvánkarácsonyi amcsi dal, amit szeretek.

pussz :)

1 éve ilyenkor utáltam, hogy néhány hét múlva karácsony. Ezzel most se vagyok sokkal jobb viszonyba, hiszen a karácsony mint olyan még mindíg nem a kedvencem. sőt egyik "kötelező" ünnep nem tartozik a kedvenceim közé. legszívesebben kihagynám őket. mindet. még hogy a szeretet és a család ünnepe?! egy frászt. Ez ami előtt állunk a legtöbb "családnak" csak nyűg. milyen ajándékot adjak annak, akit nem is ismerek tulajdonképpen, miért töltsem vele a karácsonyt, ha tulajdonképpen messzire futnék erről a helyről? Hogy éljük túl ezt a 3 napot veszekedés nélkül? És még nem említettem azt a fene nagy lelkiismeret furdalást, amit ilyenkor érezni szokás, hogy te jó ég, csak mi vagyunk ennyire deffektesek, hogy a szeretet ünnepén se tudunk egy őszinte mosolyt az arcunkra erőltetni 10 percnél tovább és őszintén érdeklődni a másik felől és végig hallgatni!? Na ennyi ez a fene nagy ünnep ami miatt már most kezdenek minket traktálni. Könyörgöm, november eleje van! Ne kívánjanak nekem még a boltba Boldog Karácsonyt! Különbenis utálom, mert felesleges az egész ha csak azt a több ezer fenyőfát nézzük akiket módszeresen, lassú halálra ítélünk ezért, vagy a lelkiismeret furdalás miatt megvásárolt botrány drága ajándékok tömkelegét.

Mint ahogy a fenti sorokból már kiderülhetett, nem szeretem még most se, de már annyira nem utálom, hogy néhány hét múlva "végig kell szenvednem" ezt. Ugyanis, van aki miatt mégiscsak várakozással gondolok erre és izgalommal gondolkozom azon, már hetek óta, hogy mi lenne az, aminek a legjobban örülne. Lehet, hogy neki köszönhetően egyszer majd örülni fogok ennek a hajcihőnek?!

Két napja érzem, hogy nincs rendben valami a fülem-fogam-torkom területén. Azonosítani nem tudtam, de nem fájt túlzottan, sőt volt amikor el is múlt. Azért mondjuk nem akartam megvárni azt, amíg triplájára duzzad az arcom és sírógörcs kerülget a fájdalomtól, így elmentem a körzetem szerinti fogorvoshoz, gondolván hogy ez lehet a hunyó. Mármint a fogam. Ugyanis ez a három erősen hat egymásra, de aki ezt így kitalálta, kinyírom az tuti :) Szóval, az sztkban a következő fogadott. Rengeteg, szürke és a sorsába bele törődött fáradt ember. De tényleg. Oda kopogtam szépen az ajtóhoz, mert nem riasztottak ám el a többiek, s felmértem a helyzetet. Kb 5 percnyi keresgélés után, egy térképen megtaláltam, hogy melyik orvoshoz mehetek be egyáltalán. Majd nagy örömmel konstatáltam, hogy szerencsém van, pont ő rendel! Ez után lettem figyelmes a piros kiírásra, mi szerint, időpont kérés kötelező, időpont nélkül csak ambuláns betegeket látnak el. Erre, nagy rafkósan a rendelőből még felhívtam a megadott számot, h kérjek időpontot. Rövid telefonos diagnosztika után, az asszisztens kifejezetten szimpatikus hangon közölte, hogy a legközelebbi időpont az jövő hét péntek -jelzem, hétfő volt akkor, tehát 10 munkanap- Remek! Ennyi a fene nagy rafináltságomról :S Megköszöntem a segítségét, majd megpróbáltam újra, hogy hátha mégis talál valahol vmi lukat - ami nem a fogamban lehet- és be tud oda suvasztani, de nem. Közöltem, hogy akkor kénytelen vagyok valami más megoldás után nézni. Ez volt a hiba. Nagy hiba! haza mentem és leérzéstelenítettem magam egy kis sétálós jánossal és némi pirinnel :) Hatott...

Reggel sikerült úgy felébrednem, hogy fáradtabb voltam, mint valaha és jobban is fájt az említett terület, mint előző nap. Az első magán izét felhívtam és kértem időpontot (második hiba), ahova természetesen kaptam is. Nem voltak hiú reményeim, tudtam hogy jelentős összeget ott fogok hagyni, de gondoltam megéri a kellemetlen érzés nélküliség. Bementem, szimpi volt a hely és még az illat se volt az a tipikus rendelő szag. A doki csajszi is elsőre megnyerő volt, ennek köszönheti hogy hagytam, hogy bele nyúljon a számba egyáltalán. Ez volt a harmadik hiba! 1 óra hosszat túrkált, fúrkált - állítom csinált oda egy Marianna-árok mélységű izét, majd betömögette, megpittyegtette- hogy az mi az isten volt...bár asszem tudom. ez volt a hókusz-pókusz ami miatt drága az ilyen "kezelés"- megint fúrkálta, néha rutin szerűen leb@szott, hogy ne nyeljek és ne zárjam összébb a számat - de könyörgöm, már több mint fél órája mataszt, ember, még jó hogy nyelek stb. nem mondtam semmit és ő se mondott semmit. az egész alatt tulajdonképpen lövésem sem volt arról hogy hol és mit csinál, ugyanis az injekciók után semmit nem éreztem. már a végén elegem volt belőle, örültem hogy megszabadultam tőle, fizettem és már ott se voltam. haza fele jövet, amikor elkezdett a lidokain injekció múlni, kezdtem érezni, hogy ahol eddig rossz volt, ott most még roszabb, sőt a fülem egyenesen borzalmasan van. 

A jó hír, hogy mostmár folyamatos a fájdalom, így tudok hozzá alkalmazkodni, nem tör rám néha-néha alattomos módon. És kaptam plusszot is, hiszen eddig nem fájt az a fogam, amit betömött most, de már igen! csupa öröm az élet! :) ugye?! szóval a kiscsajhoz max akkor megyek legközelebb, ha meg akarom gyapálni. Na nem kell ám ezt komolyan venni, már elszállt a dühöm és különben sem vagyok az a kimondott agresszív alkat. Összeszedem magam és ha nem javul, akkor megnézek egy fül-orr-gégészt, hátha az a fülemet teszi tönkre és akkor már teljesen indokolt lenne a táppénz is.

Képzeld el a következőt: Üldögélsz a kellemes langy melegben, miközben végig pörgeted agyadban az elmúlt hónapokat. Eszedbe jut az első, szerelmes, mindent elsöprő este vele... amikor a gátlások eltűnnek végre, nincs több túlzott udvariaskodás, kezeitek alatt szinte ég a másik bőre, s a lehellete a nyakadat borzongatja. Sok minden dől el most, több mint azt először gondolnánk. Létre jön-e a kapcsolat, az összhang, ízlik-e az íz s az illat. Olyan ez, mint amikor először találkozol magával a pálinkával. Nem biztos hogy a te italod lesz, de kíváncsi vagy, hisz annyian szeretik és liter szám folyik le ide-oda. Mindet akarod. Mindből egy kicsit, vagy legalább azzal az egy, bizonyos pohárral. Végre, hogy érezd, hogy tudd meg, milyen az. S meglepődsz, mikor először szippantasz és kortyolsz bele. Megérzed azt az intenzív, mindent elsöprő illatot és ízt. Akkor eldől minden. Vagy a kedvelője leszel, vagy soha többé a szádba nem veszed. Majd elér a feloldódás, a súlytalan gyönyör.

Majd lapozol a gondolataid könyvében néhány hónapot. Ez már az összeszokott kezek és testek játéka. Ez már az elnyújtott, lassú ízlelgetések, kóstolgatások ideje. A lehető legtovább akarod élvezni, ki akarod élvezni minden cseppjét. Pontosan tudod, meddig és mi az, ami neked, s a másiknak is jó. Pontosan tudod, hisz már kipróbáltátok egymást. Már túl vagytok néhány pohárka jó s rossz pálinkán, kósoltad a házi szilvát, barackot és talán a borzalmat is, kóstoltál már ágyast, törkölyt s mézest is. Nem azért teszed és iszod, hogy a tiéd legyen, elérjen a bódulat, itt már nem az számít. Ismered a megfelelő hőfokot, tudod hogy kell önteni, ismered a finomságokat is. Forgatod óvatosan a poharat az ujjaid között, játszol az íveken, de jól figyelsz meg ne melegedjen a nedű. Figyelsz, s vigyázol, mint ahogy vele is. S akkor a szádhoz emeled, s finom apró kortyokkal leengeded a torkodon, ami a várt, édes borzongást hagyja maga mögött.

S ekkor elérkezünk az aljára, mindennek a végére, a kommersz befejezéshez. Véget ért az égő szenvedély, a lágyság és gyengédség. Bántottak. S ilyenkor végső elkeseredésedben keresed a gondolatok nélküliséget, azt a világot ahol nincs semmi és senki. Fejbe vertek, mint ahogy az méretlen mennyiségben torkodon legurított olcsó pálinka is, amire a barátod azt mondta, ártani biztos nem fog. Nem egyből, azonnal fog fájni úgy igazán. Akkor csak érezed minden porcikádban, hogy nem jó ez neked, de hagyod magad meggyőzni. Igazából csak reggel, mikor magadhoz térsz érzed meg az olcsó lőre szagát és borzalmas ízét a szádban, az emlékeidben s akkor rájössz, hogy ez nem a legjobb választás volt, csúnyán átvertek. S akkor már tudod, hogy nem ő volt az, ahogy vissza néz a tükörből rád egy meggyötört arc, de néhány hét vagy hónap múlva újra bele kezdesz, mert emlékszel a jóra és az kell neked is.

és csak így a végére, még mielőtt többen félre értenétek a dolgot, ez csak általánosítás! semmi köze nincs hozzám, a jelenemhez meg főleg!!!

Mivel szép kis látogatottságot hozott a forma 1-en történő hostesskedéssel foglalkozó bejegyzésem, valamint még mindíg nem tettem le teljesen arról, hogy egyszer a célegyenesben én foghassam az egyik pilótának a Nemzeti színű zászlaját, utána néztem ennek a Red Bull Formula Una programnak. Nem volt egyszerű. Kerestem, olvastam, kutattam, majd találtam egy cikket. a cikkben nagy szomorúságomra azt kellett olvasnom, hogy a Red Bull befejezte a Formula Una programot. Nem lesz több!!! Hát hogy tehetnek ilyet!? ez tűnt a legkönyebben megközelíthetőnek, erre kész, kinyírják.

A kérdéskörhöz tartozik, hogy F 1-es munkával kecsegtető csalók is vannak ám, úgyhogy óvatosan. 2010. májusába kaptak el két vicceskedő fiatalembert, akik hostess lányokat gyűjtöttek, beszedték a ruha pénzt és természetesen mondanom se kell, leléceltek vele, közük nem volt az F1-hez.

ami pedig a leginkább elkeserítő, hogy 2010-re már megvannak a rajtrács lányok. ezt a cikket találtam a legéppkézlábabbnak, csak hogy ti is szenvedjetek :) elolvasható itt Szóval, a rossz hír,hogy idén már csak érvényes jeggyel juthatunk be, de az nem elég! Esetleg, aki van olyan szerencsés hogy még diák is, akkor próbálkozhat a Forma-1 rendezői/jegykezelői pozíció elnyerésével, természetesen itt csak az élmény a munkabér, ha jól láttam.

Tudjátok mit utálok nagyon?! Elmesélem.

ma délelött mama kapott egy telefont, a kb 5 éve teljes csöndbe burkolózott keresztlányától, hogy meglátogatná ma ő és a párocskája és amúgy mellesleg mutatna neki valami új és nagyon jó dolgot. Tehát, csak hogy úgy értsétek, mint én, Mamát totál leszarták x évig, majd most hogy valami bizniszbe bele fogtak, hirtelen eszükbe jutott. CSak jelzem, hogy a röpke 25 éves pályafutásom alatt állítólag találkoztam vele már ez előtt kétszer, dehát rövid az eszem, na. Így "vártuk" őket. Legalábbis én. Panel házban lakunk, így tökéletesen hallottam, ahogy a nő, az ő régen látott drága keresztanyukája felé "fut". - aztán megláttam hogy a nő jóindulattal 160 cm és kb ennyi kiló is, szóval inkább átlépem, mint megkerülöm. Szóval, asszem a mi folyosóhosszunk volt a heti testmozgása. már megy a jópofi vagy 1 órája, majd rátérnek a lényegre. már akkor többször a nyelvemen volt, hogy minek is köszönhetjük ezt a látogatást?! (megjegyzem egy városba lakunk, de nem baj, nekem nem hiányoztak) Naná, hogy szegénykémet nem azért látogatták meg hirtelen, mert érdekelte volna őket hogy éppen mi a baja, hogy van, mit csinálgat. rá akarták tukmálni a szódásszifonukat, ami történetesen oxigénnel dúsítja a vizet. húúú. na ez az, amitől kiakadok. Az, amikor hosszú hónapokon, sőt éveken át az adott személy nagy ívben szarik a másikra, majd mert neki épp az a kényelmes, v tudjam is én mi, érdekében áll, vagy csak a lelkiismerete szólal meg és hirtelen megjelenik és elvárja a másiktól hogy itt vagyok, szeress, mert már kellesz, tégy nekem szívességet! ja, hogy eddig nem kellettél?! bocsi, vagy még az se.

szóval, itt van némi használati utasítás hozzám és az összes többi lényhez. ha valaki jóban akar lenni bárkivel hosszútávon, úgy igazán, akkor hanyagoljuk a több hónapos, éves eltűnősdit, majd ha vissza dugja az arcát, akkor ne várja el - legalábbis tőlem ne- az illető azt legyen olyan drága, hogy tárt karokkal várjam vissza, mert ez nem olyan.

 Tehát, mama keresztlánya igazi szar alak. és ezek a tág értelembe vett rokonaim?! :S

Mostanában annyira sok dolog történik velem, hogy az már szinte követhetetlen :) Megjegyzem, én ennek csak örülni tudok. Sok-sok emberrel találkoztam, olyan helyeken voltam ahova nem nagyon mentem volna el, olyan élményekben lehetett részem, amit semmiért nem adnék vissza! Ennek következtében, élek, úgy tűnik, már kevésbé vagyok antiszociális. Hittétek volna?! S annak következtében, hogy több emberrel találkozok, megint kezdenek visszatérni a gondolatok is a fejembe. húúú, hogy mekkora csomók vannak egy-egy gondolatmenetemben...

Ma, munkából vonszoltam magam haza felé - szerencsémre ma ismét lemondta a vezetésemet az oktatóm :) - az óvoda mellett menve érdekes párbeszédfoszlány csapta meg a fülemet. Kb középsős kisfiú és kislány sétált egymás mellett az udvaron. A kislány a következőt mondta a kiscsávónak: " Emlékszel, amikor még engem szerettél, tőlem is megkérdezted ezt!" ez milyen durva egy mondat?! Tudom, lehet h túl misztifikálom a dolgot, de akkor is. Tehát ennek a két kisembernek sikerült barátságban megmaradni, egy feltételezhetően nagyon komoly szerelem után, majd a kisfiú, miután nyilvánvalóan másik kislányt szeret, ezt az exével meg is tudja vitatni! :) Hát nem csodálatos?! Én csak az utóbbi néhány hónapban találkoztam olyan emberekkel - felnőttekkel- akik ugyan ezt kivitelezik. Én eddig csak azt a verziót ismertem, amikor a nem is ismerlek többé variáció van, nem az összejárogatós. Mondjuk, remélem nekem ilyen gondom már soha nem lesz :)

Most megy a Vb előtti koncert a televízióba. Azon gondolkoztam az elején, hogy az együttesek beperelhetik-e a televízió társaságokat és a hangosítást hogy botrányosan rosszul hallatszottak a tv-ben?! Én mondjuk a BEP helyébe ezt megtenném. Vagy ők voltak ilyen botrányosan szarok, vagy nem is tudom. De gyanús, hogy ők voltak a szarok, mert a többi előadó mini koncertje nem volt ilyen rossz, bár azt nem ismerem, kettő a dalok nagyrésze erősen hajazott holmi "macskazenére". Úgy tűnik, nekem túl Európai a fülem. Ami pedig ezt a kommentátor párost illeti, jobb lett volna ha komment nélkül lemegy az egész.

A hét másik nagy felfedezése, hogy az Árpád híd HÉV megállóban kimondottan finom lángost lehet kapni és még olcsó is. Minőségi sajtot szórnak rá, nem sajnálják a tejfölt és nekem szerencsém volt frissen sültet vennem, mindössze, 380,- Ftért. Egész egyszerűen zseniálisan finom volt!

ja, és a végére a heti aranyköpésem. Beszélgettem egyik kedvenc munkatársammal, hogy neki mi lenne az a munka amit még 50 évig tudna szívesen végezni. neki a régészet lett a választott hivatása. Erre nekem ez a mondat jött ki a számon: "jajj, Lolka ne akarj régész lenni, mert akkor folyton tele lesz az orrod porral! " hát de nincs igazam?!

Aznap reggel, már amikor kiléptem az ajtón más volt az érzés, mint szokott. - törés a mátrixba - Ami furcsa volt, hogy nem fáztam - pedig 6 előtt még fázik az ember lánya- jóval korábban indultam el, és pont időre értem a tömegközlekedési eszközömhöz. A rádióba pont az egyik kedvenc dalom szólt és lévén hogy senki nem volt az utcán - igen, hat előtt még a jobb érzésüek visszafekszenek aludni még egy kicsit - énekeltem a dalszöveget és nem csak úgy kicsit, hanem fennhangon. Ez azért nagy dolog, mert nincs jó hangom. Tehát biztosítottam, hogy a környéken senki ne tudjon tovább aludni. Szóval, beértem a munkahelyemre, a kedvenc munkatársam megállt előttem és megkérdezte, hogy elmegyek-e vele délután vérvételre?! Kérdezem tőle, hogy mi van?! délután vérvétel, én eddig mindíg csak reggel mentem. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy jó lett volna ha van ilyen korábban is, mennyi korán kelést spóroltam volna meg magamnak?! Úgy tűnik kiült ez az arcomra, mert gyorsan helyesbített, hogy nem vérvételre, véradásra akar menni. Jaa, az más. Hallotta reggel a rádióba, hogy a Vöröskereszt központjában aznap véradás lesz és nagy szükség lenne 0-ás vérre, mert abból kevés van és hogy ő pont az, és szeretne jót tenni és hogy kísérjem el, mert egyedül nem biztos hogy elég bátor lesz. Na jólvan, ránéztem a kiscsajra - vasággyal 40 kiló- mondtam neki, hogy jó elkísérem, de biztos hogy adhat ő vért?! Persze-persze hajtogatta. Azért biztos ami tuti, Kiscsajnak vázoltam hogy mire számíthat. Na ott hirtelen elbátortalanodott. Hogy nem csak néhány csövecskével vesznek lee?!?! Hát nem! Húú,nem baj, meg akar menteni 3 életet és különbenis ki akarja próbálni hogy milyen meginni ilyenkor egy doboz sört, mert neki azt mondta valamelyik haverja h az olyankor nagyon üt! - micsoda elkötelezettség a jó mellett, mi?! :), azért szeressük ám a kiscsajt- no jó, odaértünk, természetesen az orrunkig nem láttunk, ezért eltévedtünk először, de megtaláltuk a VörösKereszt központot, a 1051 Budapest, Arany János utca 31. szám alatt. (amúgy minden hónap utolsó csütörtökén van ott véradás.) Beléptünk az ajtón és megcsapott az a Labor szag, ami mindíg van a vérvételes helyeken. Megcsapta az orromat és közöltem Kiscsajjal, hogy lehet hogy már a szagától és az emlékektől rosszul leszek, úgyhogy nem biztos hogy az elejétől a végéig támogatni fogom... Na akkor regisztráció stb. kitöltötte a kis papírjait, amikor hirtelen megszállt valami és gyors elhatározást tettem. Adok én is egy tasakkal! Eddig vették, az nem tetszett. Most adok, hátha az jobb. a lelkemnek mindenképp. Miközben töltöttem ki a donor lapot, morális problémáim lettek - remélem így mondják, ha nem bocs. Ok, hogy én oda adom a vérem, de mi van akkor ha egy általam arra érdemtelen embernek adják oda?! teszem azt olyannak, aki sokat ártott másoknak, gyilkos, vagy bármi olyant tett és olyan ember aki az én értékítéleteim szerint nem értékes?! - igen, tudom a szöveget, hogy minden élet érték stb, de ez így nem teljesen igaz. ez a bajom ám a szerv donorsággal is. na de lapozzunk.

Szóval, kitöltöttem a papírkámat, kiálltuk a sorunkat, én álltam előre. Amúgy meglepően sokan voltunk ott. Megszúrták az ujjacskámat és fájt! Olyan agresszív nővér szúrta a próba izé miatt az ujjakat, azt hittem bepisilek, komolyan. Utánam jött kiscsaj, és az agresszív nővérnek feltűnt hogy meglehetősen apró lányka. Mondta neki, hogy menjen be soron kívül a doktorbácsihoz beszélgetni. Mikor kijött le volt görbülve a szája, mert nem engedték hogy vért adjon, mert nem volt 50 kg. Én meg jónehány éve meghaladtam már az 50 kg, és a gyors teszt eredményem is szupi volt, úgyhogy ideális donor lettem. na onnan már nem volt visszaút, csapdába estem. Meg mondjuk elszánt is lettem, a jó ügy, meg minden. Na dumáltunk a dokival kicsit, aztán küldött tovább. Ahhoz képest hogy én csak elkísértem egy olyan embert aki mint kiderült nem is adhat vért, egész "soká" jutottam. Le kellett feküdni, jött egy aranyos nőci, aki magyarázott közbe. mondta, hogy kicsit fájni fog amikor az a vastag tű megszúr. Megszúrt. és nem kicsit fájt. ezt jeleztem is a nőcinek,hogy kicsit?! enyhe csúsztatásnak éreztem a dolgot, na. de nem vészes ám, kibírható. folyik, folydogál, beszélek - mint normálisan amikor zavarban vagyok- egyszer csak csipogás, majd megjelenik egy másik nővér, h segítsen -e. segíteni?! mibe!? tök jól vagyok. erre kiderült hogy nem folyik a vérem. Akkor gyorsan leszídtak, hogy amikor tudom hogy vért jövök adni akkor előtte a nap folyamán sokat igyak. nem mondtam hogy én még 10 perce sem tudtam, hogy vért fogok adni, nem hogy a nap elején, kérem...! Na ennek a csipogásnak köszönhetően elkezdték cseszegetni a kezem - szépen belilult- de kijött az a szenya végül. Üldögéltem utána még néhány percet abba a vicces székbe, majd elengedett a néni, én büszke voltam a saját tasakomra, ő meg elégedett, mert kigyötörte belőlem. :D Eszegetem a jól megérdemelt mogyorós specimet, amikor észre veszem, hogy egy nő annyira fehér lesz, hogy az már szinte zöld! komolyan, nagyon durván nézett ki. nézegettem már korábban is,hogy tutira nincs ő se 50 kg, de ő átment a vizsgálaton. Nagyon rosszul nézett ki és nagy felbojdulást keltett. ezért inkább tényleg ne menjen olyan ember aki nem bírja, mert nem játék. Ápolgatják a nőcit, egekbe a lába, borogatják, vérnyomást mérnek stb, amikor egy nagy puffanás. Mint egy liszteszsák, úgy eldőlt egy másik ember. És tudod mi a durva?! Hogy ő még a közelébe se volt annak, hogy vért adjon! Egész egyszerűen elájult szegény. Én nem ájultam el, és irtó büszke vagyok magamra. Tudom ajánlani mindenkinek hogy adjon vért, persze csak aki bírja, mert jó érzés. Nem a folyamat és az utánna lévő percek, hanem a tudat, hogy olyat adtál, amit nem tud ellopni senki és csak arra tudják felhasználni, amire te is szántad, nem vándorol át másnak a zsebébe.

Tegnap elmentünk öten, megjegyzem öt, mások által csinosnak ítélt 25 év körüli lányzó. Úgy terveztük, hogy bemegyünk a mélypont nevezetű beülős kocsma, presszó v ki minek nevezi helyre. Többen is kerestük előtte a hely telefonszámát a neten, de sajnos vagy nem lehet megtalálni, vagy tényleg nincs fent telefonszám helyfoglalás céljából. Szóval odamentünk péntek este, - csúcsidőbe- a helyre, hátha lesz szerencsénk és lesz asztal, vagy ha mégse, akkor álldigálunk kicsit mint ahogy azt máskor már megtettük és majd csak lesz valahol egy asztal. Be is megyünk, semmi meglepetés, hely az nincs 5 főre. levesszük a kabátot, mire az eddig meglehetősen szimpatikus és segítőkész  és jófej stb felszolgáló Dani (asszem, de ha nem, bocsi) kérdezi h miben segíthet. Én naív már azt hittem, h a fogyasztás felől érdeklődik, mire rá kellett jönnöm, hogy nem. Konkrétan közölte, hogy teltház van és hogy tűnjünk el innen. mi van?! fogyasztani akartunk, pénzt költeni erre kidobnak? és még ki is oktat, hogy legközelebb foglalni kéne helyet. arra a kérdésemre meg hogy jó, akkor milyen számon tehettem volna meg ezt, rámutatott a pulton álló pénztárgép oldalára ragasztott árlistára, hogy oda van írva alulra. jaa, hát köszi, sokkal jobb! Szóval, asszem egyszer s mindenkorra a Mélypont (holott kimondottan szerettem ott a bodzás fröccsöt és a fényt) egy életre elásta magát nálam! Ágyő bodzás fröccs.

A másik megdöbbenésem erre az éjszakára az volt, amikor a zenés-táncos szórakozóhelyen, ahol kikötöttünk a belvárosba úgy 4 körül elkezdett a pultos lány standolni. ezzel még semmi bajom nem lett volna. az összes töményes palackból kiöntötte az arany áron mért égetett szeszt (na nem arra kell gondolni hogy az összeset egybe) felírta a mennyiséget és vissza a palackba. és így sorba mindet. Nem tudom, jót tesz-e ez mondjuk a Jack Denniels-nek, hogy esténként ki-be öntögetik. Arról meg nem is beszélve, hogy milyen ízvilág kerekedett ki a sok-sok tömény egy-két cseppjéből ami a mérő edényke falára ragadt és összekeveredett, majd visszaöntődött a palackba. mondjuk a jager után a whisky nem biztos h semleges maradt. Ez normális, bevett szokás egyébként?

Sikerült úgy felnőnöm, illetve, akarom mondani megnőnöm, hogy soha életemben nem volt állat, akire gondot kellett volna viselnem. Panel lakásban laktunk és lakunk is, szüleim meg úgy vélekednek, hogy az állatoknak jobb kint, mint bent. Azonban rég tervben van nálam, hogy macskám márpedig lesz! És most van is egy kölcsön cicám. Gyönyörű és egy igazi dög! Ezt most jóértelembe kell venni. Nekem ilyen egy igazi macska. Ő egy úrinő, egy igazi dáma. Ha nem akarja hogy simizve legyen, fogja magát és egész egyszerűen odébb áll. Látszik rajta, a viselkedéséből is lesüt néha, hogy jólvan ember, most engedem, hogy imádj! :) Én meg, mint engedelmes alattvaló IMÁDOM! Komolyan. Az egyedüli hátulütő, hogy Mincinek hosszú szürke - amúgy gyönyörű, selymes és tökéletes- szőre van én meg a fekete cuccokat részesítem előnyben. Na ha ezt a kettőt összeadjátok, akkor kb láthatjátok a lelki szemeitekkel, hogy néz ki mostanában a nadrágom, pulóverem, pólóm. A pösz leszedő gurigát tudom már feltalálták és tervezem is, hogy használni fogom.

Nézzétek meg, milyen gyönyörű ez a dög :)

Nem volt ez mindíg így. Nem is olyan régen, még a viágom több éves állóháborút követően romokban állt. Nem volt más, csak önsajnálat, harag, savanyúság, könnyek stb. De hála a barátoknak, akik "felpofoztak" néha napján, meghallgattak, változtatásra késztettek és furcsa lesz, de még azoknak is akiknek ezt az állapotot köszönhetem, ugyanis megtanultam a leckét egy életre, az biztos. KÉTELKEDJ, "Létezik egy általános igazság: mindenki hazudik. A változó csak az, hogy miről."  Ez a nem mindegy.

De a lényeg, hogy amikor már úgy érzed, hogy szar az egész, nincs értelme semminek, hagyjuk mert bármihez nyúlok az szerte foszlik, tönkre megy akkor azt nem szabad elfelejteni hogy ennél roszabb már nem lehet, vagy ha mégis, akkor annál jobb lesz a jó! Ugyanis szerintem ha sikeresen túléled, kikecmeregsz és még esetleg tanulsz is a rossz időszakból akkor te vagy az abszolút nyertese a játszmának! könnyen írom innen a tejszínhab, rózsaszín felhők közül mi?! A vállalható rizikót meg nem felejtem "Ha szeretsz valakit, nyitottá válsz a szenvedésre. Ez a szomorú igazság. Talán összetörik a szívedet. Talán te töröd össze a szívüket, és sosem tudsz már úgy tekinteni magadra, mint azelőtt. Ez a kockázat." - ugye milyen jó, hogy megtaláltam ezt az idézetes oldalt!? :D

Igen, mostanság el vagyok tűnve, ugyanis meglehetősen elfoglalt lettem. Annyi minden történt, és történik, na meg persze remélem még fog is, hogy a fejem lassanként túlterhelt lesz. Ilyenkor annyira meg tudom érteni azokat, akik diktafonnal rohangálnak és arra mondják fel maguknak az emlékeztetőket! Mondjuk, ha bele gondolok, ezt én is egész könnyedén meg tudnám tenni, ugyanis az mp3 lejátszóm meglehetősen okos ketyere és tud diktafonként is működni, meg amúgyis non-stop nálam van. szóval, csak eszembe kéne hogy jusson, ami úgyse fog. Na mind1. Jövő héten kresz vizsga :S no para, pót vizsga is van a világon, de azért egész egyszerűen kiborítanak a különböző irányból de azonos manővert végző villamosok! És akkor még a gyalogosokról meg a műszaki izéről nem is beszéltem. Miért nem marad mindenki nyugton a seggén?! Komolyan. Na ezzel nem azt mondom, h mindenki dolgozzon otthon - nem mókás antiszociálisnak lenni ám-, vagy ami még roszabb, ne csináljon semmit -ma megint megnéztem a wall-et, nincs szép jövőképem-, de így túl bonyolítani. Úgyis az éli túl akinek több pénze van egy hiper biztonságos autó megvételére. akkor meg nem mindegy?! Amúgy ez a jogosítványosdi arra megy ki erősen, hogy hogyan lehet egy-egy delikvensből több pénzt kihúzni. Ilyen oktatás, olyan vizsga, amolyan cd, aztán a könyv na meg annak a kiegészítője és akkor még a pót órákról nem is beszéltem. pff. komolyan, néha az agyam eldobom. Ja és ráadásul a kresz tanfolyamok első fél 1 órájában legalább 1-2 alkalommal el is szundítok. 17-től kezdődött, és akkor vagyok fent 12 órája, szóval akkor vagyok a hulla pontomon. És akkor a szó szoros értelmében kell ezt érteni.

Igen, kezd kicsit elegem lenni, hogy a tömegközlekedés kissé nehézkessé vált, de ugyanakkor van ebben jó is. Az emberek valahogy türelmesebbek lettek - és most nem azokról, a kakaskodó, tesztoszterontól duzzadó hímekről beszélek, akik a zsúfolt 6-os villamoson akaszkodtak össze, hanem a többi utasról. Máskor, normális esetben elképzelhetetlennek tűnne az, hogy fél órát várjon a tömeg a villamosra és ne üvöltözzön egymással amikor valaki már nem fér fel.

A másik nagy felfedezésem az pedig az, hogy az emberek akarat-, akarás erejét is vizsgáztatja. Most olyan sok mindent rá lehet arra fogni, hogy ááá, nem tudod, sztrájk van nem tudok elmenni. Ha valaki ezzel a kifogással él, akkor biztos lehetsz benne,h azt nem is akarta igazán. Ha valamit akar az ember, akkor arra megcsinálja magának az idejét és megoldja azt, hogy meg tudja tenni. Holmi sztrájk helyzet nem tudna megakadályozni abban hogy elmenjek valami találkozóra, ha én ott akarnák lenni. Gyalog, taxival, bárhogy!

Ma a budapestiek életét némiképp megnehezítette a BKV sztrájk. Kiét jobban, kiét kevésbé de megnehezítette, az nem kérdés. Hétfőn az osztályvezetőnk felszólított minket a munkahelyemen, h induljunk el időbe, h ne késsünk el a munkahelyről. (Amúgy, csakmegjegyzésként írom, a munka törvénykönyvben az áll, h az ilyen esetben ez a munkanap igazolt távollét, de fizetés nélküli nap a munkavállalónak) Erre a felszólításra, a mellettem állótól megkérdeztem - úgy tűnik túl hangosan - h szerinte mikor induljak el otthonról időbe, h gyalog beérjek budapesten keresztül a munkahelyemre?! Nem meghallotta a nő!? Foghegyről oda vetve megkérdezte, h kinek esik ennyire nehezére bejönni holnap dolgozni? Hát nekem! És akkor elmagyaráztam az egész bagázs előtt h mi újság. Amúgy ennek köszönhetően lett fuvarom, az egyik munkatársam megszánt. Egyébként furcsa - és most értünk a szösszenet címének miértjéhez is- hogy ki hogyan áll ehhez az egészhez. Adott két ember, akik ugyan ott laknak és az egyik bajban van és csak annyit kér h had üljön be mellé reggel a kocsiba h el tudjon menni dolgozni. De a másik ezt nem engedi meg. Inkább ül egyedül a kocsijában és napközben lehet h pont ennek köszönhetően két ember munkáját kell elvégeznie, de ő nem engedi meg. Ennek az ellentettje pedig, hogy felszed annyi embert útközbe amennyi csak elfér és még benzin pénzbe sem enged beszállni. Egyébként jó dolog ez a sztrájk, mert így az emberek kicsit öszébb kovácsolódtak most, ennek köszönhetően. Egy részről. Más részről pedig vannak emberek, akik között a szakadék látszik elmélyülni. Ezek pedig a BKV sztrájk hangos ellenzői és a BKV rokonnal büszkélkedők ellentétes tábora. Amúgy érdekes volt, mert akiknek bkv-s rokona van, azok ma mind taxival jöttek dolgozni. Furcsa érzésem van ezzel kapcsolatban. Miért pont ők voltak azok, akik inkább a taxi mellett döntöttek?! A slusz poén az lett volna, ha úgy döntenek, hogy akkor ők inkább begyalogolnak.

Amúgy csak halkan megkérdezem, hogy ezt az együtt járunk dolgozni sokan egykocsival és együtt fizetjük a benzint miért nem lehet megcsinálni "békeidőben" is?

Mi is, mint oly sok ember, Karácsony elött vesz egy szép fenyőfát, majd feldíszíti és végig nézi, ahogy az apránként, szenvedve meghal. Így történt ez idén is. Ma, azaz vasárnap vetettünk véget ennek. Minden alkalommal, amikor leszedjük akkor valahogy elfog valami megmagyarázhatatlan szomorúság. Szombat hajnalba, amikor haza érkeztem egy elég jól sikerült osztálytalálkozóról, bementem a szobába, ahol mindvégig szegény egyedül szenvedett. Akkor valami furcsa dolog történt. Lelkiismeret furdalásom lett miatta. Meg is magyarázom miért. Az eddigi fáinkat mindegyiket szerettem, már amennyire szeretni lehet egy haldokló növényt. Örültem nekik, gyönyörködtem benne. Tényleg feldíszítették kicsit arra az időre az életecskémet. De őt egész egyszerűen még számba se vettem. Egykedvűen díszítettem, alig néztem rá, nem örültem neki, mondjuk ezzel az egész karácsony dologgal így voltam most, na. Szombaton mindezért lett lelkiismeretfurdalásom. Ő meghalt azért, hogy nekünk örömet szerezzen, hogy a lakás egy pontját ünnepélyessé és díszessé tegye. És mit kapott cserébe tőlünk? Közönyt. S ma, hogy leszedük és kiraktuk most az utcára, a többi szintúgy halott, v haldokló sorstársa közé, hát  nem volt jó érzés. Ilyenkor mindíg elhatározom, hogy magamnak veszek majd műfenyőt, amikor már lesz saját lakásom. Vagy mégjobb, egész egyszerűen átalszom a Karácsonyt, amúgyse a kedvencem :)

Ma reggel megkaptam a H1N1 elleni védőoltást. Utólag belegondolva nem is bánom, hogy a szezonális influenza elleni védőoltást nem kaptam meg egyik patikába se, mert ha még azt is belém nyomják akkor nem tudom, hogy egyáltalán működőképes lennék-e. A szuri maga nem volt vészes karonként egy szúrás, ezer forint a nővérnek (még jó, hogy a nagybecsű ország zseniális szavazói leszavazták a vizitdíjat és nem fizetünk az orvosi ellátásért, ugye?) és kész. Kicsit szédölögtem, de ez mondjuk érthető, hiszen belém döftek két tűt 1 percen belül... 1 óra múlva elkezdtek fájni a vállaim, ahol belém nyomták, majd zsibbadni kicsit. Semmi gáz gondoltam, leültem az ágyamra, kinyújtott lábakkal üldögéltem és kockultam néhány órácskát. Majd eszembe jutott, hogy megszomjaztam, nosza gondoltam elszaladok egy pohár bodza szörpért. Csakhogy - és most jön a lényeg - a lábam egész egyszerűen nem bírt el és akkorát estem, mint egy liszteszsák! puff! Meg se tudtam kapaszkodni. Nem is emlékszem hogy mikor estem el utoljára előre felé. Seggre az Ok, évente egyet legalább beiktatok. De hogy pofára?! :) Amúgy megijedtem rendesen. Vajon ez a védőoltás miatt van, hogy azóta mindkét lábam zsibbad és bizonytalanul állok (pedig kellemetlenül józan vagyok jóideje) és a kezeim fájnak és micsoda meglepi, azok is zsibbadnak. Szóval, jótanács azoknak, akik úgy döntenek beoltatják magukat. Ne munkaidő elött közvetlenül tegyék ezt, mert ha más is így reagál rá, mint az én elfuserált szervezetem, akkor nehéz nap elé fognak nézni.