Nem volt ez mindíg így. Nem is olyan régen, még a viágom több éves állóháborút követően romokban állt. Nem volt más, csak önsajnálat, harag, savanyúság, könnyek stb. De hála a barátoknak, akik "felpofoztak" néha napján, meghallgattak, változtatásra késztettek és furcsa lesz, de még azoknak is akiknek ezt az állapotot köszönhetem, ugyanis megtanultam a leckét egy életre, az biztos. KÉTELKEDJ, "Létezik egy általános igazság: mindenki hazudik. A változó csak az, hogy miről."  Ez a nem mindegy.

De a lényeg, hogy amikor már úgy érzed, hogy szar az egész, nincs értelme semminek, hagyjuk mert bármihez nyúlok az szerte foszlik, tönkre megy akkor azt nem szabad elfelejteni hogy ennél roszabb már nem lehet, vagy ha mégis, akkor annál jobb lesz a jó! Ugyanis szerintem ha sikeresen túléled, kikecmeregsz és még esetleg tanulsz is a rossz időszakból akkor te vagy az abszolút nyertese a játszmának! könnyen írom innen a tejszínhab, rózsaszín felhők közül mi?! A vállalható rizikót meg nem felejtem "Ha szeretsz valakit, nyitottá válsz a szenvedésre. Ez a szomorú igazság. Talán összetörik a szívedet. Talán te töröd össze a szívüket, és sosem tudsz már úgy tekinteni magadra, mint azelőtt. Ez a kockázat." - ugye milyen jó, hogy megtaláltam ezt az idézetes oldalt!? :D