Képzeld el a következőt: Üldögélsz a kellemes langy melegben, miközben végig pörgeted agyadban az elmúlt hónapokat. Eszedbe jut az első, szerelmes, mindent elsöprő este vele... amikor a gátlások eltűnnek végre, nincs több túlzott udvariaskodás, kezeitek alatt szinte ég a másik bőre, s a lehellete a nyakadat borzongatja. Sok minden dől el most, több mint azt először gondolnánk. Létre jön-e a kapcsolat, az összhang, ízlik-e az íz s az illat. Olyan ez, mint amikor először találkozol magával a pálinkával. Nem biztos hogy a te italod lesz, de kíváncsi vagy, hisz annyian szeretik és liter szám folyik le ide-oda. Mindet akarod. Mindből egy kicsit, vagy legalább azzal az egy, bizonyos pohárral. Végre, hogy érezd, hogy tudd meg, milyen az. S meglepődsz, mikor először szippantasz és kortyolsz bele. Megérzed azt az intenzív, mindent elsöprő illatot és ízt. Akkor eldől minden. Vagy a kedvelője leszel, vagy soha többé a szádba nem veszed. Majd elér a feloldódás, a súlytalan gyönyör.

Majd lapozol a gondolataid könyvében néhány hónapot. Ez már az összeszokott kezek és testek játéka. Ez már az elnyújtott, lassú ízlelgetések, kóstolgatások ideje. A lehető legtovább akarod élvezni, ki akarod élvezni minden cseppjét. Pontosan tudod, meddig és mi az, ami neked, s a másiknak is jó. Pontosan tudod, hisz már kipróbáltátok egymást. Már túl vagytok néhány pohárka jó s rossz pálinkán, kósoltad a házi szilvát, barackot és talán a borzalmat is, kóstoltál már ágyast, törkölyt s mézest is. Nem azért teszed és iszod, hogy a tiéd legyen, elérjen a bódulat, itt már nem az számít. Ismered a megfelelő hőfokot, tudod hogy kell önteni, ismered a finomságokat is. Forgatod óvatosan a poharat az ujjaid között, játszol az íveken, de jól figyelsz meg ne melegedjen a nedű. Figyelsz, s vigyázol, mint ahogy vele is. S akkor a szádhoz emeled, s finom apró kortyokkal leengeded a torkodon, ami a várt, édes borzongást hagyja maga mögött.

S ekkor elérkezünk az aljára, mindennek a végére, a kommersz befejezéshez. Véget ért az égő szenvedély, a lágyság és gyengédség. Bántottak. S ilyenkor végső elkeseredésedben keresed a gondolatok nélküliséget, azt a világot ahol nincs semmi és senki. Fejbe vertek, mint ahogy az méretlen mennyiségben torkodon legurított olcsó pálinka is, amire a barátod azt mondta, ártani biztos nem fog. Nem egyből, azonnal fog fájni úgy igazán. Akkor csak érezed minden porcikádban, hogy nem jó ez neked, de hagyod magad meggyőzni. Igazából csak reggel, mikor magadhoz térsz érzed meg az olcsó lőre szagát és borzalmas ízét a szádban, az emlékeidben s akkor rájössz, hogy ez nem a legjobb választás volt, csúnyán átvertek. S akkor már tudod, hogy nem ő volt az, ahogy vissza néz a tükörből rád egy meggyötört arc, de néhány hét vagy hónap múlva újra bele kezdesz, mert emlékszel a jóra és az kell neked is.

és csak így a végére, még mielőtt többen félre értenétek a dolgot, ez csak általánosítás! semmi köze nincs hozzám, a jelenemhez meg főleg!!!