Péntek este bulizni voltam, hozzá kell tennem, hogy idén még talán nem éreztem magam ilyen jól. Csakhogy, valaki kinyitotta az övtatyimat és kiemelte a telefonomat. A telefonomat, amit Főiskolás létem elött néhány nappal vettem, ott volt velem minden zh-nál, minden vkb-nál, a legtöbb könnycseppnél és mosolynál, szóval látott mindent az elmúlt 4,5 évemben. És most, valaki elvette tőlem "őt". Maga a készülék már kopott, rozoga néha-néha megbízhatatlan volt, de szerettem még annak ellenére is, hogy néha-néha szídtam. Őrizte a titkokat és az emlékeket és őrzott néhány, számomra nagyon kedves sms-t és képet, amiket már soha többé nem fogok tudni elolvasni. És még mielött bárki hívná a mentőket, tisztában vagyok azzal, hogy egy tárgyról "beszélek" így.

Egész egyszerűen félelmetes, hogy az emberek és így én is mennyire kapaszkodnak az emlékeikbe... Rájöttem, hogy borzalmas idős ember leszek, ha leszek. Már most az emlékeimet féltem, pedig még az az időszak kellene hogy legyen, amikor gyűtjöm azokat az emlékeket és élményeket, amikre visszagondolva majd sok-sok év múlva visszagondolhatok. Szóval, nyomás emlékeket élményeket szerezni, mert ha mi nem szerezzük meg magunknak, akkor senkitől nem kapjuk meg csak úgy.

Ja, a tolvajoknak, akik a Zp-be dolgoznak csak azt üzenem, hogy SZÁRADJON LE A KEZÜK!