Munkamegosztás. Okos volt, aki ezt kitalálta, csakhogy ennek a munkamegosztás dolognak sajnos nincsenek fix, lefektetett szabályai. Ugyanis, egyesek szerint abban kimerülhet a munkamegosztás, mint olyan, hogy - és most vegyük a háztartást és a házastársi szerepeket- hogy a pasi keres pénzt, na nem mintha a nő nem ezt csinálná, cserébe a nőnek elég ellátni minden háztartás körüli minden dologot, foglalkozni a kölökkel, és még a pasinak is tegyen jót. Nem kell megijedni, ez nem a szegény nőket mindíg csak elnyomják és fúúj az összes hülye, mihaszna pasi és halál a mosogatásra tartalmú bejegyzés akar lenni!

Honnan lehet azt megállapítani, hogy a felek, - lehet ez párkapcsolat, vagy lakóközösség, albérlet, munkahely bármi, ahol az emberek egymásra vannak utalva- eleget tettek egymásért, hogy megcsinálták-e a tőlük elvárható, megfelelő mennyiségű dolgot?! Ez a legrelatívabb dolog a világon. Mert, ha a saját szempontunkból nézzük a dolgokat, a másik valami furcsa okból kifolyólag valahogy mindíg kevesebbet csinál, mint én. Ugyanekkor pedig a másik pontosan elégedett azzal, amit és ahogy tesz, illetve nem tesz. Honnan tudjuk azt egyáltalán megállapítani, hogy kinek és mit kéne megcsinálnia, ki mennyire legyen odaadó, mennyire mutasson a másik iránt érdeklődést, és a házimunka melyik szelete az ő feladata stb? Hol van az önzőség határa? Egyáltalán valaki meg tudná nekem mondani egész világosan, hogy mi is az önzőség? - ne higyjétek, tudom mi az, sőt gyakorolni is szoktam néha, de ez is mint az összes dolog relatív. Az önző fél csak ritkán érzi annak magát, míg az "elnyomott" pontosan (?) meg tudja mondani azt, hogy xy mennyire önző volt.) Honnan tudjuk hogy mi az elég, mi a túl sok????