Ülj le egy pillanatra. Nyugiba maradj meg a seggeden és idézd fel azt az embert, aki a legutóbb felidegelt. Nem csinált semmi rosszat, leginkább az volt a bűne hogy pont ott volt és hogy egyáltalán létezik. Most azt, hogy min akadtál ki. Ne azt, hogy látszólag min akadtál ki, hanem hogy tényleg min akadtál ki. Megvan? Amikor én ezt megcsinálom, mármint hogy elgondolkozom ezen (és igen, szoktam), mindíg rájövök, hogy tulajdonképpen amiért utáltam azt az embert még ha 5 percre is. S amelyik tulajdonságától kezd hullani a hajam, az pontosan ugyan úgy vagy még nagyobb dózisban meg van bennem is. Leginkább ez a családtagjaimmal és a hozzám közelebb állókkal kapcsolatba van így. Pont azt utálom benne, ami bennem is megvan. Tehát nem is őt utálom, de magamat csak nem utálhatom ennél jobban?! Most akkor tényleg az én készülékemben van a hiba?!