Félelem a félelemtől

 2009.02.20. 10:02

Jó sok évvel ezelőtt a Zanzibárnak volt egy slágere, amiből igazából ennyire emlékszem: "Félelem a félelemtől, ami együtt tart minket még." Akkor ezt még nem értettem, sőt a mai felfogásom szerint teljesen félre értettem a szöveg mondanivalóját. Akkor én ezt egy reményteli és végtelenül romantikus töltetű dalnak könyveltem el magamban. Valószínű ez a sor vezethetett tévútra : "veled ébredek, s a hajnal hangja téged éltet". (meglepő, de mióta ezt írom a dalszöveg és már a dallam is eszembe jutott)

De vissza az eredeti gondolatra. Mi tartja össze az embereket? Tényleg azért nem merünk váltani, mert félünk attól, hogy milyen lesz egyedül? Meddig lehet ezt elhúzni? Mert tegyük fel, hogy van egy házaspár, vagy simán csak pár, akik már több éve, évtizede koptatják egymás idegeit, de valami megváltozott köztük. Nem tudni ki, mi és mikor, de már nem jó. Egész egyszerűen idegesítik egymást, elégedetlenek, nem figyelnek egymásra stb, tudjátok a szokásos. Megváltoztak. Meddig éri meg húzni-halasztani a dolgot? Amíg végképp megutálják egymást oly annyira, hogy ne fájjon az elválás? S kérdem én, okos ötlet-e egy nagyon hosszú időn át tartó, addig jól működő kapcsolatot hagyni teljesen kihülni és elmérgesedni? Mondjuk nem mindenki engedheti meg magának azt a luxust, hogy merje vállalni az életet egyedül. Mert mi van ha egyedül marad, akkor ki fogja megtalálni a kihült testét a konyha padlóján? Vagy ha nem tud fenn maradni saját erőből? Mindenkinek kell a támogatás, s ha ezt nem kapja meg mástól, csak attól az embertől aki egyik nap iszonyatosan megbántja a másik nap viszont ott áll mellette, akkor mi van? Mi történik egy olyan emberrel, aki gyenge, s nem olyan bátor, hogy bele merjen ugorni abba, hogy az élete következő szakaszában bizony nem lesz kihez hozzá bújni? Láttam már néhány szakítást, szebbeket és csúnyábbakat de mostmár kezdem megérteni ezeket, sőt még azokat is, akiket akkor "kötelességből" utálni kellett.

Ja, a leírtak a képzelet szüleményei, s aki bármiféle hasonlóságot vélt felfedezni, az csak a véletlen műve lehet. Ha pedig így van, akkor szóljon már annak, akit érintettnek érez, hogy csináljon már az életével valamit!!!!

Címkék: szerelem félelem szakítás párkapcsolat házasság válás

A bejegyzés trackback címe:

https://darkhoney.blog.hu/api/trackback/id/tr22954299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása