Komolyan alkalmasságihoz kéne kötni, hogy ki vállalhat gyereket és ki nem! Most nézzük meg azt, hogyha van egy pár, aki nagyon szeretne egy gyereket, csak nem jön össze, miféle tortúrát és ellenőrzés hadat kell kiállnia. Másoknak meg elég egy jobban sikerült éjszaka. Ezt a ma látottak alapján és a fölöttünk lakók alapján írom. Jöttem hazafelé, hömpölyögtem a tömeggel az aluljáróban, amikor megütötte a fülemet egy kislány vékony hangja, amiből sugárzott a boldogság. Elmesélte apukájának, hogy ő ma bizony kapott az iskolába egy négyest! Ugyan a férfi kezét fogta, az rá se hederített. Erre a kislány menet közben tulajdonképpen rámászott a pasi kezére, hogy némi figyelmet csikarjon ki magának a telefon helyett és elismételte, hogy Apa kaptam ma egy négyest!!! De az a ember mégcsak fel se nézett, nemhogy megdicsérte volna a csemetét. Kedvem lett volna oda menni hozzá és jól megsimizni a kislány okos fejecskéjét az apukája helyett, de nem. A következő, ugyancsak hazafele jövet -bájos környéken lakom, mi?!- figyelmes leszek egy éles, már-már visító hangra, amit egy nőnek alig nevezhető egyed ad ki az utca kellős közepén, miközben egy kék overálba öltöztetett kisemberhez hajol le. Közöttük egy motor fekszik. Az eset egyszerű, a kisfiú elesett. Erre az anyja - feltételezem ő szülte- elkezdett vele üvölteni, hogy mondtam hogy menj lassabban, Bazd meg! És utána hasonló stílusban folytatta a szöveget, miközben a kisfiú keservesen sírt és körülöttük egy másik, kisebb, piros overálos körözött egy rózsaszín motorral. Nem tudom megérteni, hogy miért kell így üvölteni egy kicsi emberrel. Az más, ha az út széléhez közeledve nem fogad szót, akkor igen, el kell kapni a grabancát, de nem a sétáló utca közepén és legfőképp nem ilyen stílusban! Hogy fog ez a gyerek beszélni? És mégis mit gondol ez a nő, majd ha a fia nagy lesz, akkor ő mit és hogyan fog mondani az anyjának?! Az egész biztos, hogy kamatosan kapja vissza a fiától amit adott neki.

A csúcs pedig a fölöttünk lakó "család" bár én inkább ember csoportnak hívnám őket, mert azt nem érdemlik meg, hogy családnak hívjam őket. Szóval ők. Adott egy nő és egy férfi, egy középiskolás lány, aki szerintem direkt teszi magát még csúnyábbá még annál is, amilyen csúnya alapjáraton. Egy alsós kisfiú és egy nagycsoportos ovis kislány. Ez a nő naponta többször, minősíthetetlen hangvételben és hangerővel üvölt a gyerekeivel. Hol azért, mert rumlit hagyott, hol azért mert nem öltözik elég gyorsan, hol azért mert ő éppen ki van borulva és ki kell magából adnia a felesleges energiákat. Mellesleg, ilyen alkalmakkor megajánlanám neki a szomszédban lévő konditermet, egész biztos hogy nem ártana neki. Sőt! A pasi az csak "indokolt" esetben üvölt. Tegnap pl a legkisebbel "közölte" hogy ne viselkedjen úgy mint egy királylálny, mert nem az és hogy egyáltalán nem büszke rá. De a kedvencem, az amikor a két felnőtt üvölt egymással. Na, akkor itt lent minden zaj forrást lekapcsolunk és hallgatjuk mik a fejlemények :D Egyébként az ipse meggyőződése, hogy ők mindezt megbeszélik és nem hallatszik ki semmi. Háát ahogy gondolja, de mi pontosan tudjuk, hogy mikor melyiknek milyen nyögedelme van. Ezeket az embereket az első gyerek megszületése után felül kellett volna vizsgálni és elköttetni őket, hogy még véletlenül se legyen több belőlük.

Értem én, hogy fogyunk, de jó lesz az nekünk, ha selejtes emberek nevelnek tömeggyilkos jelölt gyerekeket?