Egy szóban tüdőgyulladás. Igen, ennek már fele se tréfa. Erősen elgondolkoztam azon, ezek után, hogy ott hagyjam-e ezt az állást, vagy nem. Ha nem és tovább járom az utcát vállalom a kockázatát annak, hogy ismét összeszedek valami komolyabb nyavaját. Elég durva most ez a tüdőgyuszi, de remélem ennél már nem lesz roszabb. Piszkosul fáj a hátam, sőt már a sok köhögéstől a derekam is, lázas vagyok és még sorolhatnám is tovább. Azon, hogy ott hagyjam-e a biztosnak mondható állásomat, -amit megjegyzem nem szeretek-, csak azért mer megfordulni a fejemben, mert itthon lakom és megkapom a biztos lakást, kaját, mindent ami kellhet. Ha otthagyom az értékesítést és az utcát akkor vissza mennék tanulni, igaz csak angolt, hogy nagyobb esélyem legyen valami emberi munka megszerzésére. Ezzel elveszteném a fizetésemet néhány hónapra és azt, hogy a spórolt pénzem nőljön és a lehetőségét annak, hogy elköltözzek albiba. Fogós kérdés, a szavazatokat pedig alább várom...

Sajnos nem csak én lettem beteg, hanem laposka is. Szegény féleszű lett. Mint kiderült, ez tipushiba, ugyanis hogy az egyik memória modul érintkezési hibás. Ez eddig nem volt hiba, illetve nem jelentkezett. Szóval, most ki lett véve a B modul, úgyhogy tényleg féleszű lett szegényem. Lassan, de biztosan megcsinál mindent. Csak türelem kell hozzá, nagyon sok türelem, amiből mostanában meglehetősen kevés van.

A mai nap két döntőt is sikerült megnézem. Az egyik, az Ausztrál open, Nadal és Federer közötti összecsapás, valamint a férfi kézilabda világbajnoki döntő, a házigazda horvátok és a franciák között. Nadal és Federer közötti csata néha észveszelytő volt, Nadal olyan labdákat adott vissza, hogy azt ember nem tudta volna, csak ő. Ez a kis spanyol egyszerűen félelmetesen jó! Federer se rossz, sőt! Csak pechére Nadal felnőtt, illetve ránőtt. Ami a kézilabda világbajnokságot illeti, a mi fiaink a hatodikok lettek, egészen a helyosztóig csak az a két csapat tudott elverni "minket", akik a világbajnoki döntőt játszották. Az egy másik tészta, hogy a helyosztón a németek elvertek. (de ők azt hiszem, de nem vagyok benne biztos vb címvédők voltak) A horvátoknak a torna egész folyamán lejetett a pálya, nem azt mondom, hogy ezért jutottak el idáig, de azért jól jött nekik, na. Most a döntőben, a dán játékvezető páros inkább a horvátok ellen, mintsem mellett fújtak. Csak annyiban mutatkozott ez, hogy a kétes eseteknél inkább a franciáknak lett jobb. Így és mert tényleg a Franciaország válogatottja volt a jobb, megérdemelten verték el 16ezer néző elött hazai pályán Horvátország válogatottját! Nem volt semmi meccs, akit érdekel, itt elolvashatja.

Ez azért így erős ám, hogy minden, de általába elöbb vagy utóbb igen. Csak az időzítéssel akadnak problémák. De azzal mindíg. Már több mint egy hete beteg akarok lenni. Na jó,nem komolyan, mert ha komolyan gondoltam volna, akkor úgy tettem volna, mint kisiskolás koromban.

Akkoriban még volt iskola tej, és jóban voltam a takarítónénikkel, akiknél tárolódott a tej, amíg el nem vittük az osztályba. Valamilyen dolgozatot nem akarhattam megírni, bár már nem emlékszem igazán az indokra, hogy miért is akartam én annyira beteg lenni. Na szóval, tesi után, jól felhevülve mentünk az osztály felé, erre nekem eszembe jutott egy "fantasztikus" ötlet. Igyunk tejet! Ugyanis, akkor tél volt, kemény minuszok. Mi sem kellett több, néhányan fogtuk magunkat és kunyeráltunk a takarítónéniktől jéghideg tejet. Kibontottunk és egy slukkra meg is ittuk. Másnap nem tudtam megszólalni! Most azért nem nyomtam ilyen durván.

Elég lett úgy tűnik, hogy körülöttem mindeki beteg. Szóval, igen, most is beteg lettem, és ismét sikerült. Mi a bajom ezzel? Az, hogy én hét elején akartam beteg lenni, nem hét végefelé! Ugyanis, csütörtökön lesz egy-két fontos tárgyalásom és pénteken meg az életem fog eldőlni, ráadásul angolul, ami nem lesz egyszerű menet, főleg, ha percenként meg akarok fulladni. Szóval... Megcsináltam, de rosszkor, mint általába. Jellemző.

Mára körülöttem mindenki beteg lett. Egyébként, ezt teljes mértékben igazságtalannak érzem, ugyanis én akarok már kb 2 hete beteg lenni, de nem megy. Helyettem a velem egy háztartásban élő 4 ember lett beteg. Így nem volt mese, én lettem a beteg ápoló és nem az ápolt. Egyébként nem ápolt akartam lenni, csak megengedetten akartam nem dolgozni. De ez nem jött össze eddig. Arra viszont mérget vennék, hogy amikor nem akarok, akkor viszont olyan beteg leszek, hogy ki se fogok látni a szememen! Na, vissza az ápolói mivoltomra. 

Nagyon sok gond nincs velük, mert versenyt köhögnek és versenyt horkolnak, tulajdonképpen csak néha megitatom őket, megetetem őket orvossággal, és mi egymással. A gond akkor kezdődött, amikor közeledett az ebédidő és nem volt mit adnom nekik ebédet. Fel is lapoztam hát a szakácskönyveimet sorra. Hátha találok benne valami érdekeset, és megvalósíthatót. A problémámat fokozta, hogy ezek az ételek majdnem mind ünnepi kaják, és nincs készenlétben itthon pisztráng, szarvas hús, több kilónyi marhahús, spárga stb. Úgyhogy elkezdtem törni a fejemet, hogy mink van és abból mit lehet előállítani. Ebből egyébként nem mindíg sül ki jó, illetve nem mindenki számára ehető a "műremekem" -erről egyébként mesélhetne bőven kedvenc exszobatársam- valamint, ezt példázza a következő videó, amit jómagam készítettem egy videós pályázatra, amit sajnos nem nyertem meg, de nem is ez volt a fő motiváció.

A mai műrekemem egyébként szerintem kimondottan jó lett és mondhatni leleményes is :D Találtam a hűtőbe sült csirkét(nem egy egész csirkét, csak egy csikének a fél mellét), azt széttrancsíroztam, főztem krumplit, daraboltam almát és hagymát, csináltam tartár mártást és az egészet egybe zúdítottam. És igen, elötte megpucoltam a krumplit és a hagymát is! Nem volt gond, mindössze az a folyamatos félelem ne lett volna, hogy szétvágom a kezem. Ami mondjuk nem volt alaptalan, ugyanis most, gépelés közben vettem észre hogy a jobb kezemen az egyik köröm kissé hiányos és a börke is lukas kicsit. De semmi komoly, csak finomabb lett tőle a kaja. :) Ebben az ételben inkább csak az a rizikó, hogy helyesen lőjük be az arányokat, ne legyen túl sok az alma se a krumpli. Na meg, amit mondjuk én is elbaltáztam kissé, hogy megfelelően válasszuk ki az edényt, amiben összekeverjük. Na, én is alig tudtam megkeverni a cuccot, de semmi gond nem volt, kiettem egy kicsi krumplit belőle. Úgyhogy tudom ajánlani akinek van a hűtőjében egy kis felesleges sültcsirke.

Amúgy és nem utolsó sorban, a fiú kéziválogatottunk az ÖTÖDIK helyért játszik. Ami mondjuk valószínű a címvédő németek ellen lesz, de nem baj, az Olimpiai kvóta már meg van!!! És ez a lényeg! Akit érdekel, itt egy link, ahol meg lehet nézni a kézi vbről mindent.

Január elsejétől lehet kapni a fantasztikus- amúgy jó elgondoláson alapuló- Budapest bérletet. Teljes árú kerek 9000 forint. A bérlet maga elméletileg érvényes a közigazgatási határon belül a Bkv, a Volán és a Máv járműveire. DE! És itt jön a lényeg. Józan paraszti ésszel arra gondoltam, hogy amikor vonattal utazom, akkor a jegyemet a közigazgatási határtól venném meg, mert addig úgyis van érvényes jegyem! Nehogy dupla jeggyel utazzak már. A délibe kíséreltem meg ezt az akciót. De a jegypénztáros hölgy nem hogy nem kérdezte  meg, hogy van-e budapest bérletem és hogy a közigazgatási határtól kérem-e a jegyet, vagy a déliből, hanem még kérdésemre nem is volt hajlandó onnan jegyet adni nekem. Ezt nem értem miért nem tette meg, lehet hogy a hölgyet még nem tájékoztatták erről. Legközelebb még próbálkozom.

Vissza felé viszont túl jártam a máv eszén :) X állomástól kértem a jegyet a közigazggatási határig, ami jelen esetben 130 forint spórolást jelentett nekem. A jegypénztáros hölgy aggódva kérdezte tőlem, hogy "de ugye nem akar végig menni?" hát persze hogy DE!, csakhogy arra már eleve van érvényes bérletem ugye. Tehát, számoljunk kicsit utána. Diák jegyet váltottam, így volt 130 forint egy úton a "spórolásom". Ha minden vissza úton tudom csak megcsinálni, akkor 10 vissza úttal spóroltam több, mint egy oda útnyi jegyet. A másik szemszögből nézve pedig az én 10 oda utamon a máv nyert 1300 forintot, tehát az én "ingyenes" visszautam tulajdonképpen egyik félnek se kerül semmibe.

Mondhatni "zseniális" gondolatom támadt, amit lehet hogy ki is próbálok egyszer. A Délibe be kell hogy engedjenek a bérletemmel, hiszen érvényes és utazásra jogosít. Felszállok szépen a vonatra, és amikor jön az ellenőr megveszem tőle a jegyemet, azt mondva, hogy én Nagytéténybe szálltam fel -ami a közigazgatási határ mellesleg. Ott nincs jegypénztár, tehát felár nélkül köteles nekem jegyet eladni. Így mindenki jól jár.

Félreértés ne essék, nem azon a 130, illetve 260 forinton "verem magam", de ha egyszerűen van egy bérletem, ami érvényes is, akkor miért nem lehet a rendeltetésének megfelelően használni? Miért lehetetlenítik el, hogy ki is használjam az előnyét?

Kedves olvasó!

Eddig máshol volt megtalálható eme remekmű, de hogy ne maradjon le senki semmiről (nagy veszteség lenne ám) bemásolom magát a blogot -nem vagyok teljesen számítástechnikai analfabéta, csak most tanulom a blogolást- valamint íme a link, ahol eddig díszelgett, csak sajnos nem sokan látták, és ugye nekem is, mint minden blogot írónak az a fontos, hogy nyilvánosságot kapjanak az írásai, így engem sem elégített ki ez. Tehát a link

De, hogy mégis, el legyen valahogy kezdve ez is...

Ma újabb anomáliával szembesültem. Akik eddig jófejek voltak, valahogy megszűntek annak lenni a továbbiakban. Ugyanis, én - ki hogy hív, bár inkább elküldenek jó messzire- médiatanácsadó, vagy értékesítő, de a legtöbb embernek csak ügynök vagyok, aki fondorlatos módon ki akarja belőlük csalni a pénzüket. Szóval, ennek a tevékenységnek az űzéséért kapok némi pénzecskét. Tehát, vannak ügyfelek, akik tavaly, a többiek szerint igencsak jófej számba mentek. Most, hogy van ez a marha nagy gazdasági válság, mindenki azzal próbál takarózni és elhajtani. Lehet, hogy egyáltalán nem érez a dologból semmit, s lehet az is,hogy nem is fog, de azért bunkózik. Sőt, van aki még jól is járt, mert euróba forgalmaz, és az ugye most lényegesen több forintot jelent. Most nem azért, egy cégnél, ahol több százezres tétel a legalacsonyabb értékű eladnivalója, mit szarakodik ötvenezer forinton?! Egyébként, lehet hogy én vagyok a naív és a vaksi, de eddig a saját bőrömön még nem tapasztaltam azt, hogy az amerikaiak valamit nagyon eltoltak ott a világ túlsó végén és ezért nagyon-nagyon sok ember élete lett igazán nehéz és néhol sajnos kilátástalan. Ez lehet hogy szerencse, ha igen, akkor ezért meglehetősen hálás vagyok.