Igen, kezd kicsit elegem lenni, hogy a tömegközlekedés kissé nehézkessé vált, de ugyanakkor van ebben jó is. Az emberek valahogy türelmesebbek lettek - és most nem azokról, a kakaskodó, tesztoszterontól duzzadó hímekről beszélek, akik a zsúfolt 6-os villamoson akaszkodtak össze, hanem a többi utasról. Máskor, normális esetben elképzelhetetlennek tűnne az, hogy fél órát várjon a tömeg a villamosra és ne üvöltözzön egymással amikor valaki már nem fér fel.
A másik nagy felfedezésem az pedig az, hogy az emberek akarat-, akarás erejét is vizsgáztatja. Most olyan sok mindent rá lehet arra fogni, hogy ááá, nem tudod, sztrájk van nem tudok elmenni. Ha valaki ezzel a kifogással él, akkor biztos lehetsz benne,h azt nem is akarta igazán. Ha valamit akar az ember, akkor arra megcsinálja magának az idejét és megoldja azt, hogy meg tudja tenni. Holmi sztrájk helyzet nem tudna megakadályozni abban hogy elmenjek valami találkozóra, ha én ott akarnák lenni. Gyalog, taxival, bárhogy!
