Egész egyszerűen imádom a zenét és a táncot. Főleg az olyan zenékért rajngok, amit lehet énekelni ebből következőleg a zene, a szöveg és az előadó tökéletes összhangja tudja rám a legnagyobb hatást tenni. Valószínű ennek köszönhetően már az első adástól kezdve nagyon szerettem a Megasztárt. Az első évadban egyedül a nyertessel voltak problémám, az ezt követő évadokban és a végkimenetelben nem találtam túl nagy kivetnivalót. Akkor igazi zenészek is voltak a mezőnyben, igazi dalokkal, igazi élettel. De ez az utolsó... Néhány kivételtől eltekintve középszerű résztvevők lettek sztárolva, középszerű teljesítmények voltak istenítve. Mondjuk, amikor Király Viktor megjelent a műsorban és az első néhány adásban nyekergett egész egyszerűen idegbajt kaptam tőle, de változott, elkezdett felszabadult lenni, angolul énekelni (mert be kell vallani, az ahogy magyarul énekel háát inkább a hanyagolható kategóriába sorolható). Na, szóval kezdtem megszeretni és a végén nagyon örültem annak, hogy ő nyert. Nézzük meg a negyedik évadban szereplők által azóta "alkotott" izéket.
Sorra megszereztem a már megjelent alkotásokat. Legyen az csak egy dal, vagy egy egész nagylemez. Így találtam rá Hien Túl szép című dalocskájára. Első hallásra ismerős volt a zenei alap és a kezdés, eléggé hajaz Lady Gaga - Just Dance-ére. Nem baj, ettől eltekintve és az összes többi versenyben induló alkotással összevetve nem volt olyan rossz. Kellemes közepes a pop piacon. Egyszerű szövegecske, de legalább van benne némi ötlet, és talán még hosszas keresés után némi mondanivalót is fel lehet benne fedezni. (mondom, csak némi! de azért ott van) Egy 14-15 éveshez és az ő korosztályához mérten megfelelő mélységű és dallamú és tanulhatóságú nótácska lett, szóval nekik asszem jó lesz.
Bencsik Tamara nagylemeze meghallgatása elött nagy elvárásaim voltak. Úgy tartottam, hogy ennek a csajszinak igenis van hangja, tud énekelni és még az a bizonyos dög is megvan benne. Ezt számomra ez a felvétel bizonyította. Helyén voltak a hangok, jó volt az előadás és bátor volt sőt megkockáztatom élvezte is.
Szóval, valami ilyen, energikus, magával ragadó dolgot vártam tőle. Erre, kapok egy olyan albumot, ahol némelyik dalban a dögös nőstényördög szerepel lefolytott hanggal, néhol pedig a szenvedő, megtört lány. És az összes dalnál agyon hajlítgatja magát, túl van énekelve az egész. A dalszövegek - magyar sajátosság szerint - összefüggéstelen, semmit mondó szép sorok kupaca. Itt van a debütáló videóklipp, amiben hát igen, semmi más nincs csak hogy ő egy formás lányzó. Ez a klipp meg... inkább hagyjuk. Egy női énekes csak ribanc, vagy megalázott elhanyagolt lányzó lehet?! Na nemár, hogy erre legyen közönség?! Szóval, nagyot csalódtam.
Lakatos Krisztián egy aranyos, kissé túlsúlyos, de annál tehetségesebb emberke benyomását keltett bennem végig. Az ő tehetsége is inkább a komolyabb közönséget találja majd meg a későbbiekben, már az általa kedvelt dallamvilág miatt is. Ugyanis őt úgy könyvelték el, hogy ő a Swing énekes a megasztárban. Ennek köszönhetően az ő albumán régi slágerek lettek áthangszerelve és újra énekelve általa. Hibázás lehetősége kizárva, mert aki szerette a hangját, a stílusát annak ez a tökéletes választás. Szóval, aki szerette őt annak melegen tudom ajánlani az albumot, tényleg!
Fekete Dávid az elején még favoritom volt, mondván hogy szép hangja van, egyébként még mindíg szép a hangja, csak valahogy meguntam a pasit. Elkészült a nagylemez és a debütáló klipp is. Mondhatni a srác hozta a vártat.
Aranyos, színházba való dalok, kellemes hangszerelés és néhány dalba belecsempészett egy-két megasztáros kolléga. Szóval hallgatható bizonyos szituációkban, abban a bizonyos rózsaszín ködös részben, vagy talán amikor az ember leánya sorra majszolja a tábla csokikat és pusztítja a százas zsepiket akkor jó lélekemelőnek a feles mellé, de hogy normális esetben nálam non-stop ez szóljon elképzelni sem tudom. Musical énekes a pasi, nem vitás. Ha ügyes fiú, akkor megalapozta a karrierjét. (csak zárójelesen, de Lásd a Bereczki Zoltánt. Tudom, hogy neki nem ez volt az alap, mert sok Disney mesében ő énekel, és ő színész, de akkoris felfedezhető némi párhuzam kettejük karrierje között. Ő is kacsingatott még régebben a pop műfaj felé. Pl: Bereczki Zoltán - Száz év, vagy a Száguld tovább! Neki a Jacko-s mozgás se volt elég anno a pop karrierhez. De ezeket hallgatva jobban jártunk, hogy maradt az eredetinél.)
Akitől mondhatni a legtöbbet vártam, az a győztes, Király Viktor volt. Először baromira nem csíptem, mondván hogy vissza jött, mert amerikába nem jutott semmire, pont mint a tesókája, a Linduska. Itt befut egy kicsit, aztán el is felejti jól ezt a pöttynyi országot itt Európa szívében. Na meg az sem vetett jó színt rá, hogy ez elött a Társulatban is próbálkozott, hát hogy is mondjam, nem nagy sikerrel. De aztán jól ledolgozta ezt a jókora minuszt, aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy ő a favoritom. Szóval, adásról adásra jobb és jobb pasi és jobb és jobb előadó lett. Magabiztos, pofátlan. Meg is hozta a hatását, hiszen ő nyert és kapta a lemez szerződést, kocsit és 1 éves albérletet. Ez volt eddig a szép és jó rész. A rossz az sajnos a lemez. Botrányosan rossz. Ha nem figyelek oda, egyszerűen nem értem mit énekel, a zenei alapok átlagosak, mondhatni szürkén egyhangúak. Semmi különös nincsen ezekben a zenékben. Tipikus rádiós slágerszerzemény halmaz, a szörnyű dalszövegekkel. Jobban jártunk volna, ha vegyes albumot csinál, komolyan, mert ez nem gyerebe. Legalább ilyeneket vártam tőle, de nem. Itt debütáló klipp, hogy azért tudjátok miről magyarázok itten.
Hogy van az, hogy ha valaki jól és szépen és egyszerűen odaáll egy színpadra, akkor jól teljesít. Amint pedig eléri amit akar egész egyszerűen gagyit csinál?! Egyébként ez nem csak a magyar megasztárosok betegsége, ez mondhatni világjárvány. Ja, és ami nem elhanyagolandó, szinte ibztos, hogy miattuk vesztettem a póker versenyemben, ugyanis ők nyenyeregtek közbe. Ezt a hibát nem fogom elkövetni többet, az biztos.
