Lomtalanítás LESZ nálunk. Úgy volt meghirdetve, hogy csak két nap múlva lehet kipakolni a kacatokat az utcára, de már 2 napja ellepi a járda szélét a sok szemét. Egész egyszerűen olyan, mintha valami gettóba járkálna az ember gyereke. Ahogy elkezdett összegyűlni némi lom, úgy megjelentek a guberálók is. Ezzel még nem lenne semmi bajom. De ők, nem aprózzák el. Összegyűjtik több napon keresztül a számukra értékes kacatokat és velük alszanak, hogy másnap ne veszítsenek időt és kacatot se. Komolyan rám hozzák a szívgörcsöt mikor jövök haza félhomályba és megmozdulnak egy-egy kidobott ágyon vagy szekrénybe. Tavaly az erkélyünktől kb 10 méterre volt a bázisa az egyik roma családnak. Hogy milyen patáliát csaptak, amikor el kellett osztani a szarjét?! Pedig nem is fém, többnyire csak bútor és az is a rosszabbik fajtából való. És igen, ez alatt a durván 1 hét alatt nem alszom éppen nyugodtan, és még boltba se megyek szívesen, főleg nem sötétedés után. Tudom, ezek "csak" sztereotípiák és nem vesznek el semmit, mert amiből ők válogatnak az senkinek se kell. De minek az utcán aludni a kacatokkal???

Javaslat: kedves lakótársak, ne a lomtalanítás elötti 3 napba pakolgassák ki a cuccaikat, tudom hogy már rég útba volt, de az a 2-3 nap már nem oszt, nem szoroz. Mert ha nincsenek kit kacatok, akkor nincsenek bentlakóink se. Nem hiszem el, hogy ez csak engem zavar!