Én egész egyszerűen nem tudom megérteni, hogy egyeseknek miért jó ha munkanélküliek? Jó, azt értem, hogy egész nap mehet a here-vere meg a döglés és még pénzt is kap érte a "szerencsésebb", de akkoris, mi a jó ebben? Én már egy hónapja nem dolgozom és iszonyatosan utálom. Nem gondoltam volna, hogy ennyire Sztahanovista vagyok, de komolyan. Valahogy, amióta nincs munkám, munkahelyem, azóta sokkal kisebbnek, kevesebbnek érzem magam, mint ezelött bármikor. Napról-napra várom, hogy megcsörrenjen a telefon, várom, hogy felhívjon egy-egy hr-es, hogy szeretne behívni állásinterjúra, de nem csörög, csak nagyon ritkán. Az e-maileket is csak félve nézem, mert ha kapok egy cégtől e-mailt akkor az a biztos nemet jelenti. Egész egyszerűen frusztrál, hogy egyik cégnek se vagyok elég jó. Miért jó ez? Mármint miért jó munkanélkülinek lenni? Egész nap otthon rohad az ember, mással alig találkozik, mint a családja, alig érik ingerek, belassul, elpuhul és eltunyul. Csak azért nem leszek dagadt, mert az ideg a gyomromba - ami e miatt az állapot miatt alakult ki, nem engedi hogy csúnyán tele zabáljam magam.

Egyértelműen kijelenthetem, hogy nem jó munka nélkül élni. Társadalmilag nem vagy elismert, mert nem vagy hasznos tagja, nem termelsz, nem csinálsz semmit, csak élősködsz. A családod, aki tulajdonképpen eltart, az ő szemükben sem vagy igazán teljes, mert mindíg ott lehet egy-egy gondolat, hogy "vajon mindent megtesz annak érdekében, hogy találjon magának állást?" És ugye mivel nincs állásom, ezért nagyon mozdulni se tudok semerre, mert mindenhez pénz kell és amíg csak fogy addig nem tudok nagyon pattogni. Szóval, aki azt mondja, hogy nem bánja, sőt még jó is hogy nincs munkája, azt mélységesen elítélem, még jobban mint eddig. Miféle hozzá állás ez?

Lassan kezdem  komolyan gondolni, hogy nincs munkád, nincs életed.